A napi eseményeimet végig gondolva mindig az a jo nap, amikor sikerül egy jo beszélgetés, öszinte eszmecsere. Kikerülhetetlen, hisz minden ember màs, hogy a vitàs kérdésekben különbözö vélemények merülnek fel. Ilyenkor felteszem a kérdést: mi a fontosabb? Az igazamat okosan megvédeni, vagy engedni (esetleg pillanatnyilag), hogy a kapcsolat ne szenvedjen kàrt. Az igazsàgra ugyis fény derül, nincs mindig szüksége, hogy foggal körömmel védelmezzük.
Nagy a szabadsàgom, mindig vàlaszthatok, mivel akarok foglalkozni. Lehetöleg ugy, hogy abbol màsnak kàra ne legyen. Söt, ahol lehet segitsen annak, aki ràszorul.
Tudnom kell mi az, ami valodi öröm forràsa, vagyis jol kell ismernem magam. Az ismétlödések untatnak, szeretek kisérletezni, ujat kiprobàlni. Nem rizikomentes, de mekkora öröm felfedezni uj fözési modokat, egy uj vàrosrészt vagy egy még sosem hallott zenét vagy madàrdalt. Mindjàrt értelmet kap az eltelt idö,
Ami meg nagyon elkeserit, az emberi ostobasàg. A tartalmatlan fecsegés, firlefanc, ami eltereli a dolgokat a lényegröl. Az öntelt magamutogatàs, az igazsàg egyedüli birtoklàsàrol a meggyözödés.
Dorka cicàtol csak tanulhatok, öszinte és lényegretörö. Megnyugtat a tàrsasàga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése