Az idös kor ajàndéka, ha egyre jobban megismerhetjük önmagunkat és attol függöen, hogyan tekintünk vissza az elmult évekre, ugy érezzük "ez jo mulatsàg férfimunka volt", (persze csak a költöt tisztelve idéztem szo szerint, mert én "emberélet"-tel helyettesitem a férfi szot).
A mai idök legsulyosabb problémàjànak tartom az identitàs megkérdöjelezését, vagyis képlékennyé tételét. A legbizarabb példàval jövök, egy öregedö férfivel, aki magàt 20 éves japàn gésànak érezte magàt és elvàrta, hogy a tolerancia nevében ezt mindenki elfogadja. Ami jobb idökben elég ok lenne az illetöt elmegyogyintézetbe küldeni, ma màr a kételkedö fejcsovàlàs is elég ok arra, hogy rohadt reakcios intoleràns emberként kezeljenek valakit, aki mer ebben kételkedni.
Az identitàs kialakulàsa hosszu folyamat. Emlékszem, hogy kislànyként szerettem volna szöke és kékszemü lenni, a pubertàsban is jo lett volna màs börébe bujni (szo szerint). De ràtalàltam aztàn értékekre, amik vigasztaltak és màr senki màs, mint én ma gam akartam lenni. Ezt senki sem veheti el, a boldog élet titka talàn.
A hovatartozàs is része és a hit, ami vagy kialakul tapasztalat és értékek alapjàn, vagy hiànyzik és potolva lesz valami màssal.
Emlékszem, kicsit irigyeltem azokat, akiknek ez könnyen ment, nekem nehéz volt, mert szüleim nem a mai Magyarorszàgon születtek és nöttek fel, tehàt Budapestre kerülve édes keveset tudtak nekem àtadni a magyar identitàsbol. Csakis a nyelv és a kultura adott tàmaszt, hogy most az orszàg szivében jol érezzem magam Festetics grof kastélyànak és Egyetemének szomszédsàgàban.
A hitben két tàmogatàst is kaptam: a csalàdi hagyomànyt apai részröl, ahol többen is theologiàban képzettek voltak, a màsik tényezö pedig a sok csoda, amit megtapasztaltam a megprobàltatàsok idején. Igy nem maradhatott kétség, jo kezekben van az életem, biztos lehetek benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése