A szürke árnyalatai mellett egyedül a rozsdaszín változatait találtam a Balaton parti sétámon.. A nyári lomb füstje, a párába burkolt táj, az üres utak mind az elmúlásról meséltek, de csak a melankólia nyugalmát váltották ki bennem, nem a szomorúságot. Hisz nem csupán a szép és a jó, de minden nyomasztó, minden fájdalmas, minden gonosz is elmúlik. A lelkesedés is, de a tévedéseink is minden következményükkel. A táj szépségét élveztem, a füsttel, párával, a lehullott levelek üzenetével.

A megvilágításon múlik minden! A nyírfa arany levelei akkor csillognak a legszebben, amikor a nap sugarai oldalról világítják meg őket! Csak pár percig tart a varázslat, ha nem sietek a fotomasináért és csak bámulom a fényt, akkor már nem ugyanaz! A dióleveleket sajnos csak elégetni lehet, a többivel nem szennyezzük a levegőt.