Hermann Hesse:
Lépcsők
Ahogy a virág hervad, s ahogy hátrál
Az ifjúság az öregségnek, minden
Életfok, bölcsesség adott koránál
Tovább nem tarthat, reménye se futja.
Legyen kész, hogy búcsúzzék s újra kezdjen
Mindig a szív, melyet az élet elhív,
Hogy szilárdan, fájdalom nélkül tudja
Megkötni bármikor egy új kötésünk.
Mert minden indulásban varázs rejlik,
Mely véd minket és megsegít, hogy éljünk.
Teret tér után szelünk át lobogva,
Ne legyen hazánk, hol szívesen laknánk;
A világszellem nem bilincset rak ránk:
Feljebb akar emelni fokról fokra.
Alighogy elfogadtunk otthonunkul
Egy életkört, reánk fekszik a restség,
Csak aki kész, hogy felkel s útnak indul,
Bénító nyűgöket csak az törhet szét.
Tán halálos óránk is minden
Ifjítóbb új teret terít elébünk,
Örök hívó szót küld az élet értünk...
Hát rajta, szív, búcsúzz, a gyógyulás vár.
Most látom milyen a megismerés útja. Nyughatatlan lelke vándorol. Mindig útra készen, ez a világ rendje?? " Örök hívó szót küld élet értünk...
VálaszTörlésHát rajta, szív, búcsúzz,a gyógyulás vár."
Most szeretnék melletted lenni, megfogni a kezed, ne repülj még, kérlek kicsit maradj , majd fél év múlva, valami nagyon fáj??
Hermann Hesse: A magány
VálaszTörlés...
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.
Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.
Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.
Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.
S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.
És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!
Juhász Gyula fordítása
Lépcsők
Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
Amely megvéd s élni segít szavával.
derűsen lépjünk ki terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.
És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra...
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!
(Keresztury Dezső fordítása)
Bocsánat hogy ide hoztam, nem sokat ismerek belőlük. Nincs verses könyve Magyar-ra
VálaszTörlésfordítva.
Markám, milyen jó, hogy idehoztad, a Keresztury fordítást sokkal jobbnak érzem! Ez a vers elkísért egész életemben, nem most lett épp fontos, bár mint kihívás az életre állandóan jelen van.Köszönöm a figyelmedet és a szereteted, ami gyógyít önmagában! Legyen nagyon szép napod!! Ölellek!!!
VálaszTörlés