 |
| Gyertyát gyújtani első advent vasárnapján egyet jelent az elmúlt időkre emlékezéssel, a hűséggel, az igazi bensőséges szeretettel, amit valaha is éreztem. Sokkal több ez, mint csupán várakozás a nagy ünnepre! Inkább tiltakozás a sötétség és hideg, a felejtés ellen. Megnyugodva abban, hogy gyufát vehettem a kezembe és a legnemesebb anyagból készült gyertyát gyújthatom meg. Elgyönyörködök a kézzel festett csillagokon ülő madarakban, fenyőtobozokban, apró színes gömbökben. Ünnepnapot varázsolnak a ködös vasárnap reggelen. |
Nagyon szép. Jó, hogy említed nekilátok én is a díszlettervezésnek. Egyre kisebb meggyőződéssel, inkább dacból, mert a lakókörnyezetemben elhalni látszik az ünnepi díszek, a díszkivilágítás szokása. A régi Városházára épp tegnap fölszerelt ízléstelen színű és formavilágú fényfüzér ebben a kontextusban, úgy tűnik, épp a szándékkal ellentétesen hat és kissé groteszk, egy üres épületen, bús egymagában.
VálaszTörlésInkább dacból, mondom, azért is díszítek, hátha másra is átragad a karácsony közeledte, legyen az bár mostanában mind csendesebb, szomorúbb. Voltunk már szegények, csak jól elfelejtettük.
Ha azt írod, a szomorúság elleni dacból valamit készítesz, ami felvidít, ami öröm Neked és a közelállóknak, akkor azt válaszolom: nagyszerű! Nem meggyőződés, ami ehhez kell, hanem fantázia, ami Neked van. Tehát valami szépet ki fogsz találni és akkor már a munka is meghozza a jutalmát. Én ügyetlenül is megkínlódtam, ráadásul hulladék fenyőgallyakkal kellett beérnem...a többi meg emlék...
VálaszTörlésGyörgyikém! Az idén is nagyon kedves Az adventi koszorúd! Rád ismertem volna. Az is kedves nekem, hogy dobozban őrized évről évre, és szinte ismerősként üdvözöljük egymást. Hűséges vagy a dolgaiddal szemben. Nagyon dicsérendő!!::))
VálaszTörlésMarikám, csodálatosan emlékszel! Bizony ezeket a csillagokat már nagyon régen kaptam egy nagyszerű embertől, akinek idén elküldtem e-mailben a koszorú fotóját, lássa, mennyire fontos nekem!
VálaszTörlésKöszönöm a dicséreted!!!