Mi az igazi luxus?

Az elöbb olvastam és nagyot mosolyogtam közben, ezért leirom itt:

"Einsamkeit ist der wahre Luxus." 

Ezt kiegésziteném még egy idézettel: 

"Der wahre Luxus auf niemandem angewiesen sein",

ez kiegészités vagy magyaràzat is az elsö àllitàsra, miszerint a magàny a valodi luxus. Vagyis aki nincs ràutalva senkire, az él igazàn a legjobban.

Természetesen még a legfüggetlenebb ember sem Robinson, nem én termelem meg amit az üzletben veszek meg, nem nélkülözhetem a sok szolgàltatàst, még a szomszédokat sem, de ezt evidensnek tartjuk.

De a mindennapjaimat én irànyitom, nem függök màstol sem anyagiakban, sem szellemiekben. Senkit nem irigylek és senkit sem hagyok beleszolni, vàltoztatni abba, hogy mit gondolok, mit érzek.

Megbecsülöm hàlàval, amit életem soràn kaptam: ugy szeretetben, mint tudàsban, igyekszem belöle sokat tovàbbadni, màr ha valakinek  szüksége van rà.

Senkitöl nem vàrok el màst, mint öszinteséget és emberséget. De ezzel a mércét màris felemeltem a luxus kategoriàba, ritka kincs az ilyen, örizni kell!

Pillanatkép (csak ne tartson sokàig)

 Erös, viharos szél fuj. Majd feldönt, de nem hagyom. Az ég aljàn sötét felhök, talàn még esni is fog. Nem talàlkoztam hozzàm hasonlo elszàntakkal, akik sétàt tettek, de a madarak sem fütyültek olyan vigan, mint szép idöben.

Egyszer màr nekikezdtem, hogy irjak, de aztàn kitöröltem. Igaznak igaz volt minden szo, de szükséges e, arra màr nemet kellett mondanom. Elnémitanak a szörnyüségek, mint ahogy viharban sem mondunk semmit, ami nem létszükséges. Még jobban megnézem, kivel érdemes szot vàltani és kivel fölösleges. De jolesik, ha az utcàban köszönnek, mert ismernek és még azt is megkérdezik, hogy vagyok. A renovàlàs, kertrendezés is vàrat magàra, amin nem csodàlkozok, majd..... A cica is csak kidugja az orràt az ajton, meggondolja, kimenjen e a teraszra ilyenkor. Nagyokat alszik. Neki van igaza, aludnék én is. 

Az àlmok igazsàga

Rosszul aludtam. Ez még nem lenne ok arra, hogy leirjam. Egyetlen félelmetes pillanat miatt, amit àlmodtam mégis megteszem. Egy csunya ajto elött àlltam és kezdtem nyitni, mire a màsik oldalon nagy erövel kezdett àtjönni egy erös és rossz lény, amit nem is pillantottam meg, mert felébredtem. Nem kellett sokàig törni a fejem, hogy a jelentést megértsem: ma két orvosi làtogatàst kell kibirnom. Az egyiken vàrhato, hogy valami idegen anyag kerülhet hozzàm, a màsikon, hogy valamit levesznek, ami fölösleges. Tehàt fogorvos és börgyogyàszatrol van szo és ezeknél még sosem volt a làtogatàs fàjdalommentes. Ràadàsul àlmomban én nyitottam ajtot, hogy a fàjdalmat, ami erös és rossz valami, beengedjem. Nem tanultam az àlmokrol hiàba..... 

Csoda történt?

Különös nap ez a mai. Felhivtam egy hivatalt, akikre igen mérges voltam. Olyan , egyébként nevetséges összeget követeltek rajtam, amit az egyszerüség kedvéért be akartam fizetni, de az igazsàgérzetem nem türte és inkàbb telefonon hivtam fel öket. Làss csodàt, minden, amit felsoroltam (a hivatal komoly tartozàsai felém) el lett fogadva és orvosolva! Kerestem az okokat és a kisördög is megszolalt. Az el nem intézett ügyeket a legjobb a vàlasztàsok elött szovà tenni. De sokkal inkàbb remélem, hogy végre egy emberséges hölgy az ügyintézö, aki képes urrà lenni a bürokràcia legkuszàltabb papirjai közt és baràtsàgosan tud beszélgetni a legkellemetlenebb ügyekben is.  

Mi a fontosabb?

 

Dorkànak az alvàs a meleg fütötesten akkor a legfontosabb, amikor az iroasztalomnàl ülök, mert akkor még biztonsàgban is érezheti magàt.

A napi eseményeimet végig gondolva mindig az a jo nap, amikor sikerül egy jo beszélgetés, öszinte eszmecsere. Kikerülhetetlen, hisz minden ember màs, hogy a vitàs kérdésekben különbözö vélemények merülnek fel. Ilyenkor felteszem a kérdést: mi a fontosabb? Az igazamat okosan megvédeni, vagy engedni (esetleg pillanatnyilag), hogy a kapcsolat ne szenvedjen kàrt. Az igazsàgra ugyis fény derül, nincs mindig szüksége, hogy foggal körömmel védelmezzük.

Nagy a szabadsàgom, mindig vàlaszthatok, mivel akarok foglalkozni. Lehetöleg ugy, hogy abbol màsnak kàra ne legyen. Söt, ahol lehet segitsen annak, aki ràszorul.

 Tudnom kell mi az, ami valodi öröm forràsa, vagyis jol kell ismernem magam. Az ismétlödések untatnak, szeretek kisérletezni, ujat kiprobàlni. Nem rizikomentes, de mekkora öröm felfedezni uj fözési modokat, egy uj vàrosrészt vagy egy még sosem hallott zenét vagy madàrdalt. Mindjàrt értelmet kap az eltelt idö,

Ami meg nagyon elkeserit, az emberi ostobasàg. A tartalmatlan fecsegés,  firlefanc, ami eltereli a dolgokat a lényegröl. Az öntelt magamutogatàs, az igazsàg egyedüli birtoklàsàrol a meggyözödés.

Dorka cicàtol csak tanulhatok, öszinte és lényegretörö. Megnyugtat a tàrsasàga.

Az identitàs fontossàgàrol

 Az idös kor ajàndéka, ha egyre jobban megismerhetjük önmagunkat és attol függöen, hogyan tekintünk vissza az elmult évekre, ugy érezzük "ez jo mulatsàg férfimunka volt", (persze csak a költöt tisztelve idéztem szo szerint, mert én "emberélet"-tel helyettesitem a férfi szot).

A mai idök legsulyosabb problémàjànak tartom az identitàs megkérdöjelezését, vagyis képlékennyé tételét. A legbizarabb példàval jövök, egy öregedö férfivel, aki magàt  20 éves japàn gésànak érezte magàt és elvàrta, hogy a tolerancia nevében ezt mindenki elfogadja. Ami jobb idökben elég ok lenne az illetöt elmegyogyintézetbe küldeni, ma màr a kételkedö fejcsovàlàs is elég ok arra, hogy rohadt reakcios intoleràns emberként kezeljenek valakit, aki mer ebben kételkedni.

Az identitàs kialakulàsa hosszu folyamat. Emlékszem, hogy kislànyként szerettem volna szöke és kékszemü lenni, a pubertàsban is jo lett volna màs börébe bujni (szo szerint). De ràtalàltam aztàn értékekre, amik vigasztaltak és màr senki màs, mint én ma gam akartam lenni. Ezt senki sem veheti el, a boldog élet titka talàn. 

A hovatartozàs is része és a hit, ami vagy kialakul tapasztalat és értékek alapjàn, vagy hiànyzik és potolva lesz valami màssal.

Emlékszem, kicsit irigyeltem azokat, akiknek ez könnyen ment, nekem nehéz volt, mert szüleim nem a mai Magyarorszàgon születtek és nöttek fel, tehàt Budapestre kerülve édes keveset tudtak nekem àtadni a magyar identitàsbol. Csakis a nyelv és a kultura adott tàmaszt, hogy most az orszàg szivében jol érezzem magam Festetics grof kastélyànak és Egyetemének szomszédsàgàban.

A hitben két tàmogatàst is kaptam: a csalàdi hagyomànyt apai részröl, ahol többen is theologiàban képzettek voltak, a màsik tényezö pedig a sok csoda, amit megtapasztaltam a megprobàltatàsok idején. Igy nem maradhatott kétség, jo kezekben van az életem, biztos lehetek benne.

Richter és a Lànchid

Mi köze van egymàshoz a zongoravirtuoznak és Budapest legrégibb hidjànak?  

55 éve volt Richter Budapesten és èppen akkora volt vendég nàlunk a jövendöbelim, akivel egyik estére elmehettem a hangversenyére. 

Senkitöl nem hallottam olyan màgikus erövel, szépséggel az Appassionata-t, mint töle! Varàzslatos este volt. Hazafelé a Lànchidon sétàltunk àt a pesti oldalra. 

Az esküvöi meghivonkon a Lànchid diszitette az elsö oldalt. Ennél szebb szimbolum nem is lehetett volna rajta. 

Ma ujra hallottam a ràdioban ezt a müvet és nagyon meghatodtam, milyen szerencsés ember is vagyok, akinek ilyen mérföldkö jutott. Kitartott egész életen àt a szépsége és ma még dràgàbb kincs, mint akkor, amikor még fel sem tudtam mérni a jelentöségét.