Két fiam, két világ

Mint két külön világ a tietek, egyedüli kapocs vagyok köztetek, az elosztás kegyetlen volt kezdettől fogva. A tehetséges, ügyes megtanulta, hogy ő is csak viszonyításban olyan ragyogó, és becsülni tudja a másikat, akinek ez határtalan kitartásába, reménytelennek látszó küzdelmébe került, hogy felnőtté válhasson. A gyengébb fiam volt a katalizátorom, hálás vagyok érte, hisz ha ő nincs, talán nem jut eszembe erőmet kipróbálni és hivatásomat újra kezdeni teljesen más körülmények között. Micsoda irónia a sorstól pont ennek a fiamnak lett: medve erős a neve! Hány iskola, hány kérelem benyújtása után érte el célját? Ki számolta? Nekem végtelen volt, a porrá tört remények engem sújtottak a legjobban, azt hittem nincs tovább. A győztes, az "aranyfiú" pedig, aki minden elért, amit akart, hirtelen megingott, megkérdőjelezte érzelmi életét és képes most mindent újra gondolni. Azt hiszem a legjobb úton van a megoldás felé, közben nem másokra mutogat, hogy magát védje, hogy ezzel biztosítsa magának mindazt, amit munkájával elért. Bírja majd erővel? Nem tudom. De tudja, hogy minden szívverésemmel kívánom neki azt, hogy őszintesége, szorgalma és tehetsége eredményét élvezhesse. Több, mint ezer km-re vannak, de tudják, velük vagyok és tudják, nagyon szeretem őket, mert mást nem tehetek. Az élet szeretetét és becsülését adtam tovább, talán ez a legtöbb, amit egy anya tehet.