|2009. okt. 22.
A levelesdobozt kiürítettem, tartalmát szépen elteszem iratgyűjtő mappákba, már amit nem tudok eldobni. De most tovább olvasni kegyetlenség lenne, inkább néhány saját kézírású cetlit olvasgatok.
Ma kettöt idézek ezekből. Giovanni Pascolitol a múltat illetően először az eredetit, majd az értelemszerű fordítást. (Talán létezik versformában is?)
Il Passato
Rivedo i luoghi dove un giorno ho pianto
un sorriso mi sembra ora quel pianto
Rivedo i luoghi dove ho gia sorriso..
Oh! come lacrimoso quel sorriso!
A múlt
Viszontlátom a helyeket, hol egykor sírtam
mosolynak érzem ma e sírást
Viszontlátom a helyeket, hol mosolyogtam... ................,
.
Ah, mily könnyes lett az a mosoly!
A másik cetli újabb keletű és nem huszonévesen jegyeztem fel, mint az előzőt, de azért biztatásnak kitűnő.
"Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj,
mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen.
Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal, tragédiái érlelik naggyá."
Alatta a szerző: Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése