2014. január 23., csütörtök

Khalil Gibran: Homok és hab


Tegnap összetört voltam, ritmus nélküli reszketésben életszférámban. Ma tudom, hogy ez a tér magam vagyok és az egész élet bennem mozog ritmikus töredékeiben.



Egy gyöngy a fájdalom temploma, ami egy homokszem köré épült. Milyen kívánság alkotta a mi testüket és melyik mag köré?


Az emlékezés a találkozás egyik formája.
A felejtés a szabadság formája.


Házam azt mondta: Ne hagyj el, mert itt lakik a múltad.
Az út azt mondta: Gyere és kövess, én vagyok a jövőd.
Én mindkettőnek mondtam: Nincs múltam és nincs jövőm. 
Ha itt maradok, az időzésben való járás, ha megyek az a járásban való időzés. Csak a szerelem és a halál változtatják meg a dolgokat életünkben.


Csak egyszer némultam el. Mikor megkérdezte valaki: "Te ki vagy?"
 

HOZZÁSZÓLÁSOK



 Libanonban született lírikus írásaiból fordítottam, aki festőnek is híres lett és New Yorkban él, kis ízelítőként.

 A Walter kiadóban több kötete is megjelent.

ÍRJA MEG VÉL

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése