2010. szeptember 4., szombat

Sétáljunk egyet


 
A hegy neve Gonzen, arról híres, hogy vasérc lelőhely, az egyetlen az országban. Már csak turistákat vezetnek a vájatokban. A magassága nem imponáló a szomszédai közt törpének számít.

 


Őszi levelek egy forrásból táplált kútban


       Gyönyörű utak mindenütt, és szabad időmben mindig szívesen indultam el, megszabadulva a rám nehezedő gondoktól.




Az Iskola utca, ahol az utolsó évemből néhány hónapot laktam. A gyerekek ott mentek el az ablakom alatt és én fájó szívvel vettem tudomásul, hogy senki sem nélkülözhetetlen.        
A falu temploma és a pillantás a havas Pizolra. Ez a hegy 3000 m. magas télen síelők szállják meg a hegyoldalt.


A falu főutcája, amelyik összeköti a közeli sargansi vasútállomással és az autópályával Wangsot.
Ezt a szobrot a temető mellett állították fel a gyógyfüveket ismerő papnak, aki a nagy influenza járvány idején bizonyította be, hogy micsoda erő van a természetben. Egy utat is kijelöltek a tiszteletére, ahol megismertetik áldásos munkáját , életét és tanítását.
Még egy kép az Iskola utcáról és a közeli lankás hegyoldalról.



2 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon nagyon jól érzem itt magam. Mintha laktam volna, vagy előfordultam volna itt. Vagy csak álmodok?

    VálaszTörlés
  2. Ha a régi séta utadon mész, gondolatban Veled leszek. Simagold meg a magányos fát. Őt is ismerem általad. Nagyon körül néztem!! Ugyan ősz van, de akkor is gyönyörű lehet. Tudod, hogy bolondos vagyok, ne haragudj.:))

    VálaszTörlés