Csak akkor beszélj, ha kérdeztelek

 Volt egy nagybàcsim, akinek az én "nagyszàjusàgom" nagyon nem tetszett. Szigoruan rendre is utasitott: "gyereknek hallgass a neve". Persze nem lett a kedvenc rokonom, mert azt tartottam, nevelje otthon a sajàt gyerekeit, itt az apàm a fönök, aki hagyott beszélni, ha màr egyszer megtanultam.

A régi nevelési modszerek eltüntek, ma nem csak beszél az ifjabb generàcio, de amit tesz azt hangerövel teszi, hogy csak egyet is emlitsek.

A nagyszàjusàgombol sem sok maradt. Szeretem a jo beszélgetéseket. Ha egy szinvonalon és azonos vilàgkép talajàn folyik a gondolatcsere. Tegnap is egy oràn àt telefonàltam egy évfolyamtàrsammal, akivel a föiskolàn nem sok szot vàltottam. Meghagytam a "menö csajoknak" a francia filmsztàr kinézetü sràccal a csevegést. Most meg milyen jol elbeszélgettünk. Fogalmam sincs, ma hogy néz ki, hisz az a jo 50 év rajta is munkàlkodhatott...

De van egy téma, amit manapsàg, bàrki is legyen a beszélgetö partner, csak akkor szabad velem elkezdeni, ha hozzàjàrulok. Az egészségem érdekében. Ez pedig a politika. Itt a divide et impera alapjàn folyik a fake news gyàrtàs, a félremagyaràzàs. Nem vàllalom a gyogypedagogiai oktatàst olyanoknàl, akik erre nem jöttek rà, hogy csak eszközök egy hatalmi csoport kezében, melynek célja, hogy összevesszünk, mert igy legyözhet könnyü szerrel.

Tehàt: vigyàzat! A nagyszàju kisgyerekböl egy egészségéért aggodo  koros személy lett, aki ugyanazt mondja, mint a nemszeretem nagybàcsi: akkor beszélj (bizonyos témàban), ha kérdeztelek!

Héviz, és a teljes harmonia

 Màra nem volt semmi elöre bejegyzett munkaprogram, ilyenkor az jön, amit régen szeretnék, de nem volt idö rà.

A borus égböl még kicsit esö is probàlkozott, de nem vàltozttott azon, hogy indulàs a termàl toba. A levegönél a to vize ma melegebb volt, minden borzongàs nélkül elmerültem benne. A fura itteni uszo alkalmatossàgba ugy tudok belebujni, hogy egyszerre tàmasztja a tarkomat és a derekamat. Igy vizszintesen lebegek a viz szinén, mig a többi làtogato vagy függölegesen log, vagy ferdén, nagy igyekezettel ovjàk a frizuràjukat. Ez nekem nem ellazulàs, csak ha a fejem is vizbe kerül. Igy nézek a felhökre, a rengeteg fecskére, a parti fàkra. Ma nagy örömömre volt egy kis vöcsök is, amitöl még jobb kedvre derültem.

Tegnap egy régi amerikai filmet làttam, nicholsonnal és Freemannâl. a Bucket List cimüt. Az egyiptomi mebyorszàgba két kérdés utàn szabad csak belépni. Milyennek làtod az életed örömeit, megtalàltad e. a màsik: tudtàl e màsoknak örömöt szerezni a léteddel? Persze ez teljesen pontatlan, de igy maradt meg bennem.

Nekem az elsö kérdésre hamar jutna eszembe Héviz és a fürdés a termàl toban. Eggyé vàlok a környezettel, minden feltétel nélkül. Ez az igazi szerelem. A màsodik kérdésre is tudnék hàlàsan vàlaszolni, de azt màr nem részletezem. Kèlönben is még sok mindent tehetek, hogy màsoknak örömöt szerezhessek. Erre buzdit ez a film, ezért jo.

Kész a tetö

Nem szenvedtünk hiàba!

A fotot a szomszéd készitette a hàza emeletén.

Ugy élj, hogy legyen mit mesélned...

Màr a mesélésnél tartok, tehàt nem éltem màsként, mint ahogy azt az ismeretlen tanàcsado javasolta. Mindig  uj hibàkat követtem csak el, soha kétszer ugyanazt, mert az unalmas lett volna. Az évszàmokat meg egyre probàlom megjegyezni, mi hàny éve volt. Az események közt pedig probàlom az összefüggéseket megtalàlni. Tegnap egy évfolyamtàrs küldött fotokat az aranydiploma ünnepi talàlkozorol, majd meglàttam a fb-on a hàzat, ahol életem elsö 26 évében éltem. Azota is elöttem a gang, ahol szaladgàltunk, az arcok, a nevek a szomszédokrol. Kommentben odairtam, hogy apàm 70 évet volt a hàz lakoja. De àtéltem én is ott hàborut és forradalmat, mindig az események kellös közepén. Aludtunk ott a szenes pincében a tankok miatt, meg a csöpp cselédszobàban hugommal, mert albérlökkel kellett megosztani a helyet a nagy pénzszükében. Nyitott könyv volt mindenki élete, nem volt mit szégyelni, a szegénységet közösen türtük el. Tudtam biztosra, hogy nem tart semmi örökké.

De jo lenne, ha most mindenkit, akik jok voltak hozzàm, vendégül làtni! Az lenne a nagy ünnep! Megköszönni, hogy a Sipos néninél gyakorolhattam zongoràzni, képzelem, hogy nem volt nagy élvezet. De megköszönni Micsei néninek a kölcsönadott könyveket, mikor "iràstudo" lettem és még levelet is irtam neki a küszöb alatt becsusztatva, amiért nem haragudott meg ràm.. Nusi néninek a sok szép csalàdtörténetet, amit nagyapjàrol mondott, aki nekem szépapàm volt Aranyosmaroton. Tehàt mi még rokonok is voltunk.

Ahogy Gabynéni is, aki a szüleihez költözött Amerikàba, miutàn a férje elhagyta, ö volt a nagynéni, akinél még vajas kenyeret is kaptunk. Sok évvel késöbb Svàjcbol làtogattam meg öt Pasadenàban.

Visszatérhetek a màba, a tetön folyik a munka, hogy télen màr napelemekkel tudjak füteni, ha hideg lesz. Csak bizni kell a joban.

Az ablakokbol kettö a helyén

A harmadik ablak azért nem lett beillesztve, mert a fal ingott :D

Kérdeztem, holnap màr nem inog? Nem. Hàt ugy legyen, ma 36 °C van, reméljük holnap az sem lesz ilyen vészes!

A tetö lemosva, egy oldalon màr a bitumenes foliàk is rajta. Holnap azt is folytatjàk. Ök is emberek, ez a höség meg embertelen.

Kevesebb több lenne

Hosszu vàrakozàs utàn tegnap egyszerre hàrom vàllalkozo is bejelentette, hogy ma itt munka lesz. Kicsit izgultam, hogy férnek meg egymàs mellett és nem indokolatlanul tartottam töle. A kertben màr 6 kor elkezdödött a szorgalmas munka. Aztàn hét ora utàn megjelentek a tetöfelujitok nagy apparàtussal. Szerencsére én addig màr elhuztam az autoval, àtadva helyemet a kertben dolgozoknak. De nekik is el kellett menni, miutàn megtudtàk, hogy a tetömosàssal rengetek koszos viz fog lezudulni, amit ugye nem szeretnének a nyakukba kapni? Sajnàltam a dolgot, de beletörödtünk, a kertben hétfön lesz folytatàs. Maradt még egy bejelentés: az ablakcsere a bejàrati helységben. Nekik nem olyan sürgös, még nem làttam öket, aztàn majd vagy neki mernek ugrani vagy nem. Most leeresztett redönyök mellett benn kuksolok, gyogyulok ahol kell és meg sem probàlok kimenni, nehogy a tetö mosovize alà kerüljek. Nem halok éhen, és a vilàggal valo kapcsolatom is zavartalan. :D 

Esni tudni kell :)

Nem az én érdemem, pedig ugy hangzik, mint egy dicsekedés. Ahhoz képest, hogy ma hetedik napja, hogy nagyot csattant, mikor földet értem, egész jol vagyok, kivéve a kisebb nagyobb fàjdalmakat és kék foltokat. De épp ez az elmult hét hozott annyi eseményt, mint az elötte levök összesen. A legnagyszerübb a tegnapi fürdés volt a Hévizi toban, ennek következményei lesznek, mert nem szeretnék ugy kihagyni egy hetet, hogy ne menjek el oda, ez beépülhet a szokàsok közé.

Közben itt tegnap kicserélték az esölevezetö csatornàkat ujra, nagyszerü làtvàny. Hàtha még a tetö és a festés is elkészül, milyen lesz!

Az esést követöen öcsém is idejött, hogy segitsen, ma ér véget az itt töltött pàr napja beszélgetésekkel. régi fotok nézegetésével és jo ebédekkel, hatalmas, édes görögdinnyével, amit én haza se tudtam volna hozni.

A kert is szépen alakul, ma hàrman dolgoznak azon, hogy az arculat kisimuljon, eltünjenek a buckàk, halmok ujabb részei. Nemsokàra fotogén lesz és akkor megtehetem föcimnek is itt.

Felvettem pihekönnyü ruhàmat, amiben az ujabb kànikulai napot majd ki lehet vészelni és élek a maradékokbol, amik összegyültek a hütöben a vendégség alatt.  Làmcsak engem nem az EU tanit a sporolàsra, nekem ez a természetes létmod.

+