Tartós esőzés és dödölle

Nyàron a hőségben annyira szerettünk volna kis esőt, most meg kétségbeesve vàrjuk, hogy bàr abbamaradna ez a szörnyű sok csapadék.  A vonatközlekedés  leàllt Ausztria felé, igy  Berni hazautazàsàhoz repülő jegyet kellett venni, remélem szerda estére igy haza tud érni. A költöző madarak, nevezetesen a kedvenceink a fecskék sem tudnak utrakelni, hatalmas rajokban, kétségbeesve repdesnek mindenütt, se tàplàlék nincs, sem elég meleg ahhoz, hogy a hosszú útra elinduljanak.  

Ilyenkor  nehéz  a derűs  kedélyt megtalàlni, de ma az sikerült.  Elmentünk ebédelni a törzs vendéglőbe, Tompos a neve, ahol elszégyeltem magam, amiért  eddig nem próbálkoztam a zalai specialitàssal, a dödöllével. Megrendeltem, hatalmas mennyiségben hozta  a pincér,  kb. 12 darabot. Làttam, előre, ez kifog  majd rajtam. Úgy  is lett, a harmadik utàn  nem ment le  több a torkomon. Hazahozni sem volt kedvem. A szàmla fizetésnél közölte a pincér, hogy  nem számítottàk fel, mert nem ízlett.  Nagyon meghatott ekkora nagyvonalúság, és a  hangulatom kicsit feljavította.

62 éves újság Torinoból

 

280 egyetemista gyült össze 1962 ben Torinoban, egész Európából hogy együtt énekelve testvérnek érezzék  magukat.  A fotó  elhalvànyult de míg élek, megmarad velem. A baloldalt középtàjt ott vagyok, amikor az utànunk következő kórus éneklését hallgattuk.

 Hatalmas esemény  volt, hogy részt vehettünk, senki sem tudta elhinni, de megtörtént. Utàna  még 5 utazàson vehettem részt 3x Olaszorszàgba, majd Neversbe (Franciaorszàg)  és végül Zürichbe.  ahol  megismertem jövendőbelimet az énekkari évek emlékek lettek.

                                     

Hazafelé, egy kórus fesztiválról, nagyon fàradtan egy àlmatlan éjszaka utàn, amit utazàssal  töltöttünk szàllàs hiànyàban.

Lecsót főzök a fiamnak

 

Amig van a kertben termett paprika, paradicsom és cukkini termesből, addig igen gyakran kerül az asztalra lecsó.  De igyekszem új recepteket is kipróbálni, mint a cukkini fasirt és süti. Ezt a fotót fiacskàm annak a hölgynek készítetté, akivel úgy 50 éve egy háztömbben laktunk.  Véletlen talàlkozàs volt, fiam a magyar beszédre lett figyelmes, majd a hölgy a neve alapjàn felfedezte benne a magyar szomszédasszony apró kis fiàt. Elképesztő néha az idő múlása, de azt talàlta mondani, mikor meglàtott, hogy nem vàltoztam.... csuda udvarias és kedves túlzás

Fiammal a Balaton parton

 

Megkértem egy ismeretlen hölgyet, aki a mellettünk levő padon gyönyörködött a tó làtvànyàban, hogy a telefonnal készítene e képet. Kedvesen meg is tette és igy lett a mai napsütésben a làtogatàs öröme màsnak is látható.

Pontosan még két Ls fél napunk lesz, mint amennyi eddig eltelt. 

 A kép jobb oldalàn egy a sok hattyú közül, de vadkacsàk és siràlyok is hozzàtartoztak az élményekhez, melyek gazdagítottak békés derűvel.

Ezt akartam csak most tovàbbadni.

Verkli fesztivàl

Ma Verkli fesztivàlt tartanak Keszthelyen.   

Sajnos nem tudok résztvenni, mert ràm a verkli zajként hat és nem tudom elviselni. Tudom, sok szeretettel készített kintornàkat hoztak el ide, hogy örömöt szerezzenek. De a fülem nem viseli el a gépzenét ebben a  rövid tàvon felállított régiségek együttes működtetése  tovàbb ront.

Réges régen, amikor még a pesti hàzak nyitva voltak, a háború utàni években kintornàs koldusok is bejàrtak az udvarra. Az asszonyok fillérjeiket újságpapírba csomagoltàk és ledobtàk, amit hàlàs köszöngetéssel fogadtak  a verklit forgatói. Engem szànalom és szomorúság fogott el, nehezen  viseltem a monoton, gépi "zenét".  Ha valaki magàt unalmasan ismételgette, akkor figyelmeztették: àlítsd màr le a verklit!

Ezekutàn megértem, miért nem tudok most lelkesen résztvenni, pedig hívtak a "nagy eseményre".

Néha vakok vagyunk

 Itt van minden, de nem làttam, csak most, hogy a futópad itt van vettem észre. Gimnasztikai labda és elasztikus szalagok remek gyakorlatokhoz, a hàtam legnagyobb örömére. Ma minden kényszer nélkül kipróbáltam mindet. Tudom, hogy folytatni fogom és a fàjdalmaimnak vége lesz.  Annyira örülök neki!  Nagyon nem jellemző ràm, hogy feladom magam, most mintha újra magamra talàltam volna.

Ime a hàrom doktorom együtt:

Majdnem rózsaszín

 A valóság érzékelésében igen ritka, hogy  két ember  meg tud egyezni egymàssal, a vitàk ennélfogva előre programozottak.  

A magam részéröl nagyon megnézem, kivel érdemes vitatkozni, kivel nem. Igyekszem tàvol tartani azokat, akik mindent éjsötét színben làtva hangosabban kàrognak, mint egy varjú. Az élet túl rövid ahhoz, hogy állandó félelemben éljünk. 

Vettem egy pót szemüveget, ami sötétebb rózsaszín  keretű,  ezzel igyekszem derűsebben nézni a vilàgot és   a rémségeket kevésbé nyomasztóan elviselni.  

Bölcs emberek szerint, ha meg akarod vàltoztatni a vilàgot, kezdjed magadnàl.   

A hőségre fittyet hànyok....

Baràtkozunk, megnézem  minden oldalról, hogy a jelenlétét megszokjam.  A hőség  màtol nem kifogàs, hogy nem megyek sétàlni. Itt a séta a nappaliban és közben még zene is szolhat, nézhetem a tv-t , ha van mit nézni... 

Baràtsàgos, udvarias fiuk hoztàk be,  pillanatok alatt összeszerelték, amit kellett és a legfontosabbakat a működéshez elmondtàk. Be lett állítva a séta tempóra, van biztonsàgi leàllàs egy madzaggal, ami reagàl, ha  tàvolodok a biztonsàgos kapaszkodótól. Piros és a szalagon fekszik...

 A hőségre fittyet hànyok.... rajtam ne fogjon ki!