Közel az év vége

 Az idö az agyunk szüleménye, olvastam valahol, érdemes ezen elgondolkodni.

Làttam egy vicces rajzot, amin egy 2023-as zàrt ajto van, amihez egy csapat emberfigura hosszu bottal közelit, elbujva egy fal mögött. Lehet, hogy ilyen félelem van mindenkiben, aki nagy derrel-durral "ünnepli" a szilvesztert. Ezzel szemben nàlam ilyen nincs, csak nyitott ajtok, amiket nem kell rudakkal ovatosan közeliteni, hanem békésen àt lehet aludni. Kialudtan, fejfàjàs és egyebek nélkül veszem tudomàsul, hogy a naptàr januàrt mutat.

Tehàt a kulcs a kezünkben van, hogy a "rohano idö"-t megszeliditsük. Le kell szokni a szilveszterezésröl! Dràga és öregit!

Békés karàcsonyt!

Mit kivànunk ezen a napon a leggyakrabban? Àldott, békés karàcsonyt! Mig az àldàst kapjuk a Feljebbvalotol, addig a békességnek egyik része, lehetöségként bennünk lakik.  Tehetünk rola, hogy megnyissuk magunkat elötte, a sok nyüzsgés utàn, ami a legtöbb esetben megelözi az ünnepet. Ugy tudom valamikor böjti idöszak volt az àdvent, ami szentestén ért véget az ünnepi vacsoràval. 

Aki egyedül van, annak az ünnep a teljes csend ideje. a hàlaadàsé. Az emlékezés ideje, amikor a csalàd kitöltötte, örömmel gazdagitotta a napot. A hallgatàst fogadott szerzetesek életéhez hasonloan  most ünnepélyes csend a falaim közt. Semmi sem vonhatja el a figyelmet arrol, amiröl az ünnep beszél, a szeretetröl, amit a fényben kaptunk, mely legyözte  a gonoszsàgot. Tudtam e növekedni a szeretetben, nem volt e hiàba az év, amit kaptam ajàndékba?

 

A leghosszabb éjszaka utàn

 

A fotót még Iregen készítettem napnyugtakor, de még sok màs emlék jut eszembe az év leghosszabb éjszakàja kapcsàn.

Azok az órák, amiket karàcsonnyal kapcsolatban tartottam  a rámbízott nebulóknak. Arról beszélgettünk, milyen lehet olyan orszàgban élni, ahol a nap reggel nem kel fel. A félelemről, ami a sötétségben uralkodó gonosz szellemektől tàmadt bennük. Arról, hogyan probàltàk ezeket elűzni. Fénnyel, örökzöld àgakkal a hàzak bejàratàn az életet hirdették, hogy nincs itt hatalma a halàlt hozóknak.

Mekkora öröm volt, mikor 3 nap utàn a nap újra feltàmadt és a fénye mindent bevilágított. 

Nem véletlen az időpont, amikor mi  ünnepelünk, csak a tudatból hiànyzik az eredete és a szimbolumok jelentése.

A fény, a szeretet, az élet ünnepe ez, ha igazàn elcsendesedve tudunk örülni neki. Ha nem a mértéktelen evés, ivàs, pénzköltés és nyugtalansàg napjai jönnek. Ezt kívánom mindenkinek szeretettel!

Talàlkozàsok

Egy nagyobb orosz csoporttal talàlkoztam ma a parkban elöször.  Aztàn két hölgy jött  szembe, akik angolul beszéltek. Mint aki ezt màr nagyon megszokta, közönyösen mentem tovàbb.

Aztàn az ut jobb oldalàn egy mohos, éles arcél szolitott meg halkan: "Földiekkel jàtszo égi tünemény".... és bennem feltàmadt  a  "csalfa, vak remény", hogy milyen jo, hogy öt értem, pedig köböl van.. Gondolom, idelàtogatàsa volt az ok, hogy a gyönyörü parkban rà emlékezve csodàs verssorokkal töltsem a sétàmat. Probàra tettem magam, mennyit tudok idézni a boldogtalantol, kinek csak Lilla hiànyzott az élethez. 
 

Tenyerén hord minket

Volt egy csodàlatos barátnőm, aki élete utolsó idejében a legkegyetlenebb betegség szenvedései közben ezt tudta mondani: Isten a tenyerén hord. 

Alkotó ember volt, csodàlatos csipkéi eljutottak a brüsszeli kiállításra és Amerikàban is ismert volt. A svàjci csipkeverők elnöke volt. Gyerekkoràtol kapcsolatot àpolt Magyarorszàggal, talàn ezért figyelt fel ràm a zeneiskolàban, ahol ö cimbalom tanàrként működött.  Halàla előtti órákban is csak egy gondja volt, hogy kincseit szétossza, majd fàradtan örök àlomra hunyta szemét.

Mikor bajok érnek, rà gondolok, példakép lett. Megtapasztaltam, hogy az angyalok sosincsenek messze, ha kínlódok. A megoldàs eljön, ha bennem minden elcsendesül, összhangba kerül. Amikor màr csak egy van: a hàla érzése, a létemért való köszönet.

Még 3 nap a szàzig

Micsoda örömmel fotóztam az "erőművet" a tetőmön szeptember elején. 

Meleg lesz a hàzban és nem kerül semmibe, úgy éreztem, megéri. Azóta eltelt 97 nap, az àramért az eonnak tovàbbra is fizetem a fogyasztàst, hiàba kaptam meg az engedélyt a napelemek felszereléséhez, a méröoràt kellene csak kicserélni.  

Nem értem a vilàgot, mindenki energia krízisről beszél, aki meg tesz  ellene valamit, azt megszabadítják a pénzétöl, és minden màs marad a régiben. Nem disznek rakattam azokat a szép csillogó tàblàkat a miattuk felújított tetőre, hogy utàna  épp úgy fizessem a szàmlàt és reszkessek a krizistöl.

A fény ünnepe a karàcsony és nem a sötétségé, ami a fejekben uralkodik és a szivekben hasonloképp. 

Vàrva az ünnepre

 

Nem mindenkinek

 Ugy fàj, hogy

mindig elmentem,

mikor szerettem.

De honnan tudnàm

mi a szeretet,

ha soha

el nem megyek?

Ma olvastam

 Először a gyömbérről olvastam a nagy hírt, miért kell minden nap fogyasztani,  ami nem lepett meg, söt, igazolta a reggelimet, amiböl nem hiànyozhat a mézes reszelék belőle, Meglepett az adagolàs, ami 1 gramm, nàlam ez több lehet, akkor megàrt? Migrén ellen és a jo emésztést segitésére ajànlotta a cikk. 

A màsik hir , hogy a tücsök fogyasztàsa megengedett az EU àltal, inkàbb megdöbbentett, bàr màr vàrhattam efélére . A kérdés nem az, hogy most kiterjesszem e a tücsökre is a vegetàriànus étrendemet, hanem az, hogy a husfogyasztok most felcserèlik-e  a kacsacombot a tücsökcombra, hisz az EU megengedte....

Perui papucs története

Réges régen történt, még a múlt szàzad nyolcvanas éveiben, hogy hallottam egy nagyszerű emberről, aki elhagyta a szép Rajna völgyét és elment Peruba.  Segíteni a perui magasföldön élőknek túlélni és ezzel a vàrosokba való költözésüket megelőzni. Ott a nyomornegyedekben  tengődtek volna, míg élnek. Lelkesen tàmogattam abban a vàllalkozàsàban, hogy a perui láma szőrből készült csodàs termékeket, amiket a kereskedelem kihagyàsàval direkt küldtek Európába, minél többen megvegyék. Rendeztem kiállítást és elől jártam a vàsàrlàsban is, ellàtva magam egy életre mindennel, ami hideg időben melegen tud tartani.   Sajnos ez a remek ember repülő baleset àldozata lett, az utódai meg messze nem tudtàk pótolni munkàjàt. 

Ez a papucs nem épp sikkes, ràadàsul màr az utolsó darab is, amit meg tudtam venni. Azért most képet csinàltam, hogy emlékezzek és egyben a làbam melegen tartsam.

 

Békesség és nyugalom

 

Màr régen nem irtam Dorkàrol,  most ezzel a képpel pótlom, ahol láthatóan jól érzi magàt. Az ö nyugalma meg az enyém is. Szépen alkalmazkodunk egymàshoz.

Testvérkéjét még két mama is örzi és tàplàlja, mert anya és lànya szinte egy idöben hoztak 7 aprosàgot vilàgra fiam nagy boldogsàgàra.

Sajtomunkàs, aki Zürichröl mert irni

 Nem vitatkozok senkivel, akinek meggyözödése, hogy nagyon okos és jobban tud mindent. Hiszen màr vagy husszor volt ott làtogatoban és Zürich mindig szanatorium volt, ahogy azt Thomas Mann leirja a Varàzshegyben. Azért mégsem jo, ha a méreg belémszorul, inkàbb pàr szoban itt leirom.

Elörebocsàjtom, hogy zürichi polgàr vagyok a behàzasodott fajtàbol, de ott is töltöttem az elsö idöket. Ez 68-ban volt, amikor a vàrosokban europaszerte történtek addig szokatlan dolgok, nekem ez zürichi élmény volt az unalmas polgàri nyugalomban. De erröl a cikk iroja mitsem tudhatott, hisz nem élt ott. A zavargàsokrol meg nem olvashatott a Limmat vàrosàban, Pàrizsban nagyszabàsubb volt.

Közhelynek szàmit, hogy a nagy csillogo gazdagsàg mellett mindenütt vannak koldusok, drogosok és eröszakos senkihàzik modor nélkül, sajnàlom, hogy ennél jobb ötlete a hölgynek nem volt, mint ezt elöhozni,  hogy ma màr ez is van.  Megnyugtatnàm, volt ez elöbb is.<

Szegény asszony, akinek nem àlltak meg az autok, de vigasztalàsként irhatom, ez sosem volt màsképp, Persze azért egy ott élö rànéz a rendszàmtàblàra és megkönnyebbül: a nagy északi kanton lakosa volt tolakodo, eröszakos.

Most befejezem és igérem, sosem irok ezutàn sem egyedül igaz, bölcs megfigyelöként se Keszthelyröl, sem a Balatonrol, hisz alig pàr évet töltöttem itt eddig.

HIC RHODUS HIC SALTA

Magyarul: Itt van Rodosz ugorjàl!

Ha ugy érzem, hogy lépnem kell, de fogalmam sincs, mi a következménye, ha megteszem, akkor igazán bàtornak kell lennem, hogy haladjak. 

Ma is igy volt. Megirtam egy levelet, amiben semmi bànto nincs, de öszinte vàlaszt remélek vagy semmilyet.. Ha feltételezem, hogy képtelen erre, akkor szàmithatok sértödésre. A màsik lehetöség az lett volna, hogy ugy teszek, mintha..... de erre semmi kedvem nem volt, betelt a pohàr.

Ebben a sötétszürke idöben föleg nehéz eféle "ugràlàs", Az ember inkàbb marad az eddig megszokottnàl, ami biztonsàgot igér. Sajnos el kellett mégis indulnom, mert elegem lett, lieber ein Ende mit Schrecken, als Schrecken ohne Ende.  mondja egy német közmondàs. 

Remélem nem bànom meg  ezt az 5x2 szàmjegyü napon történt elhatàrozàst. Persze az 5x1 szàmjegyü születési idöpontomat épp ugy nem bànhatom meg, itt vagyok és ilyen vagyok.