Ma ért el a hir, hogy meghalt Erika, akivel a gimiben 4 évig voltunk osztàlytàrsak.
Nemcsak ez volt közös életutunkban, de az is, hogy idegenbe mentünk férjhez.
A bölcsészkaron tanult tovàbb, ahova irodalom tanàrunk engem is küldött volna, de én inkàbb a gyogypedagogiàt vàlasztottam. A gimiben még "versenyeztünk", ki irja a jobb dolgozatot, de az élet nekem màs feladatot tartogatott.
Most megelöztél Erikàm, nekem ugy làtszik még dolgom van itt, amit nem végeztem el. Hazajöttem, Te maradtàl német földön az örök idegen. Melyikünk volt a realista, melyik az àlmodo? Sajnos nem tudtunk talàlkozni valahol. Az 50.-ik érettségi talàlkozon még vicceltek is Veled, hogy a szivbetegségeddel tulélsz mindenkit. Nem tudom még hànyan vagyunk a dicsö f-böl, ahogy neveztük osztàlyunkat. Bizony a gimiböl ott az Andràssy uton technikum lett, a körfolyosok màr nem emlékeznek rànk. Kivàlo tanàraink régen meghaltak.
Szomoru vagyok, talàn az egyre nagyobb magàny, ahogy miatt, de elbeszélgetek a màsvilàggal (nem "feleseltél", mit Jozsef Attila), igy kicsit könnyebb megkönnyezve, ami elmult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése