Ha visszatekintek, akkor felfedezem hibàimat, tévedéseimet. Mindez nem sujt a porba, mert szàmoltam vele. Nem bànom, hogy az utam keresése közben valami nem sikerült, mert akkor is ki lehet hozni belöle a jot. Természetesen fàrasztobb igy, de ismétlésekbe nem bocsàjtkozok. A legszörnyübb, mikor valaki a hibàkat is ismétli folytonosan és mégis csodàlkozik, hogy nem megy.
Azt sem tudom elképzelni, hogy eleve rosszat tételezzek fel helyzetekröl, emberekröl. A tapasztalat aztàn bizonyit, akkor szabad véleményt alkotni.
A tanulàs, ami élethosszusàgu kell legyen, a tévedések alapjàn történik. Olyan, mint a köves hegyi uton jàràs. Nem sima az ut, nem kitaposott, olykor kibicsaklik a boka, még az esés is elöfordul. Sebaj, felàllok és megvàrom, mig a fàjdalom mulik, aztàn ovatosan, de kitartoan megyek tovàbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése