Ma éjjel is ez történt: megint megirtam az életem regényét. Legalàbbis a témakörök cimét és fejezeteket. Bevillantak részletek is, amiket nem szabad elfelejteni. Persze reggel a felkelö nap a fejemben is vilàgossàgot teremt és helyére teszem az éjszakai képzelgéseket. Egy biztos, hogy az egyes életszakaszokat szépen el lehet egymàstol különiteni, s bàr folytatàs mind, de csak ujabb nekifutàs, hàtha utàna jobban megy majd. Tehàt annak eredménye, hogy tanultam valamit. Ezért nem hiànyolnék egy fejezetet sem. Ugy mondjàk a vàndoruton nincs hiàbavalo kerülöut, az életben sem. A valodi élmények soràba azok is benne vannak, söt, erösitik.
Ennélfogva érthetö, ha légszomjat érzek olyan hàzakban, lakàsokban, ahol mind a 25 vàza a szekrény tetején porosodik. Vagy ahol a pince rejtett odujàban elfelejtett dobozok vàrnak arra, hogy valaki kinyissa öket.
Talàn aludni kéne éjjel, de ugy tudom az agy akkor is gözerövel dolgozik. Nàlam annyira, hogy felébredek, félàlomban probàlok megoldani kérdéseket, amik foglalkoztatnak nappal, de nincs rà elég idö.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése