A nyàr tombol, a napsugarak elöl az àrnyék hüvösébe menekülünk, bezzeg télen majd lehet àcsingozni egy kis meleg utàn.
Màr azt hittem, hogy a lekvàrfözés a mult kategoriàba került, de a csavaros tetejü üvegek egyre gyarapodtak a szekrény felsö polcàn és a tavalyi lekvàrok is egyre kevesebb helyet igényeltek. A piacon a legszorgalmasabb àrus erre a hétre jelezte az elsö hazai barackokat, amit érdemes befözni. Vettem nàla 5 kg-t és tegnap este màr feje tetejére àllithattam a megtelt üvegeket, ma meg mielött eltettem a szekrénybe ezt a fotot készitettem.
Közben a feltétel nélküli szeretetröl szedtem össze a gondolataimat. Erre az anyàk lehetnek képesek, hogy az isteni szeretetröl fogalmunk lehessen. Emlékszem gyermekkorbol a szeretet megvonàs olyan formàira, hogy olyasmire kényszeritettek vele, amit nem akartam, de a következményektöl félve végül megtettem. Nem a belàtàs, csak a félelem gyözött. Azt hiszem, tanultam belöle. Ugy a gyerekeimhez valo kapcsolatban, mint a pàrkapcsolatok megitélésében a kérdés: mekkora a szeretetem, mitöl függ? Mennyit is érnek az érdekkapcsolatok? Minden görcsös megfelelési kényszerrel szemben én a szabadsàgot vàlasztottam, azt hiszem ez igy van jol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése