Marlis látogatása

Eddig a piszkozatokban volt félretéve ez a bejegyzés, de utánakérdezett a barátnőm és észrevettem. Akkor is, ha pár év azóta eltelt, a képek most is szépen felidézik egy svájci barátnő látogatását Magyarországon.

Vasárnap újra fogadhatom a főváros repterén barátnőmet, aki már két éve is megtisztelt látogatásával. Most egy körutazást terveztem. Már hétfőn indulunk délnek, idejében szeretnék megérkezni Pécsre, remélem a dzsipieszem nem hagy cserben és elkalauzol a már ismert szálláshely parkolójába, amit mindig sok próbálkozással tudtam eddig elérni.
Kedden a 27km-re fekvő Drávaszabolcs felé indulunk, ahol egy motoros hajócskával reméljük a természet eddig rejtett szépségeit felfedezni. Onnan elképzelhető akár Harkány, akár Mohács, ha a hajókázás időt engedne....de estére újra Pécs, ahol kipihenjük a mozgalmas napot. 
Szerdán  Baján átszeljük a Dunát, irány Szeged, ami  a legkedvesebb városaim egyike. A Tiszához már csak az összehasonlítás miatt is elmegyünk, hol a legjobb a halászlé?
Csütörtök délelött utolsó állomásként Kecskemétre megyünk, ahol különösen hálás szívvel gondolok Kodályra, aki az ország kultúrális felemelkedéséért többet tett, mint bárki más (és tett volna többet is, ha hagyják).
A hazatérés Dunafőldvárnál valószínű Rétimajor érintésével (a legfinomabb harcsát ott ettem eddig!) már ismert utakon lesz, kikapcsolhatom a fecsegő nagyokos dzsipieszem is.

A pécsi bazilika kincstárában ez a dombormű  most a kedvencem. Egy németalföldi családnak készült, de a család kihalt, mielőtt elkészült. Nem csoda, hisz 22 évig csiszolták a követ, mire ilyen gyönyörű lett. Aztán ajándékként került Pécsre, ahol csak külön érdeklődésemre tudtam meg róla ezt a pár adatot, holott vagy egy prospektusban, vagy mellette lehetne erről valamit említeni...

Mit sem tudtunk a közeledő nagy viharról, bár a sötét felhők már jelezték, valami lesz. Nem borult a cirkusz sátra a fejünkre és a vízlevezető csatornát is eltávolította a tűzoltóság, mielőtt emberekben kárt tehetett volna. Pécs derűs időben és felhőkkel borítva is gyönyörű!

Nem hagyhattam ki a fantasztikus mozaik kép fotózását, bár szinte csak a réseken át tudtam bekukucskálni és magammal hozni. Olyan "csakazértis" kép ez...

A színház előtti téren két szobor és a víz sugarai teszik élettelivé a helyet, ahol jó elidőzni. Öntudatos, mélabús figura ez, tetszik.

Ugyanaz még egyszer kicsit távolabbról.

Szívesen viszem vendégeimet az ókeresztény sírkamrák immár világhírű világába. Sikerült itt  modern eszközökkel a régit úgy bemutatni, hogy elfelejtjük az idő múlását.

A kövek itt mesélni tudnak, képekkel és anélkül is.Hétfőn és szombaton nem szabadna semmit tervezni, mert a múzeumok zárva vannak, vagy a templomokban szünet nélkül esküdöznek...így aztán kedden délelőtt (méghozzá 10 óra kezdéssel!) tudtam elvinni barátnőmet, előbb a Vasarely múzeumba, majd az Ókeresztény sírkamrákhoz. Mindkettő egyedülálló élmény a maga módján. Aki a Vasarely múzeumot régebben, vagyis a felújítás elött látta, annak okvetlen el kell mennie újra. A megvilágítással élet költözött a zseniális művekbe, a lámpák elé lencséket helyeztek és a hatás megdöbbentő: mintha hátulról kapnák a világítást, a három dimenziós érzéki csalódás tökéletessé válik. Nekem Vasarelly késői munkái a kedvenceim, mert azokban mintha a földi határokat hagyná el a művész, a végtelenbe nyitva kaput.
Az utazás Harkányba rövid és fájdalommentes volt, amit a GPS-nek is köszönhetek, de jó utakon az útjelzések is kitűnőek...
Az időjárás nem engedte meg  Dráva hajózási elképzelésemet, tehát beértük a fürdéssel Harkányban. Máig sem tudom eldönteni, hogy melyik érzés erősebb, a tökéletesen kiépített fürdőhely felett érzett örömöm, vagy az a félelmem, amit bennem a "túl sok az ember" jelenség kivált, ahonnan  csak menekülni tudok. Elvesztem az amúgy is fogyatékos tájékozódási képességemet és elveszettnek érzem magam ilyenkor, de legyen ez csak az én bajom. Harkány remekül bevetette magát a fürdőhelyek versenyébe és a sikert a sok vendég igazolja.
Reggel már 8-kor indulásra készen programoztam a GPS-t: irány a napfény városa Szeged! Még Baját sem értük el, megszólalt a telefon és örömmel jelenthettem barátnőmnek, hogy szegedi látogatásunk sikerében teljesen biztos vagyok: a város legeslegjobb ismerője jelentkezett, vár minket!

Bármennyire is töröm megfázástól megviselt koponyámat, semmi okos nem, jut eszembe a Szegeden töltött látogatás méltó leírására. Tehát először is a dokumentum. Az 56-os emlékmű aljába leültünk barátnőmmel, miután meghallgattuk a részletes és a legmagasabb igényeket is túlszárnyaló magyarázatot a szoborcsoport szimbólumait, szereplőit illetően.
Előzőleg már a döbbenetes, első világháborút idéző, boltívekbe festett szenvedést közelítettük meg hasonló megilletődöttséggel.
Nagyon érdekes volt a Fogadalmi templom története is, igazi szegedi történet! Szót tartani nagy összefogással, öntudattal!

 

A háttérben renoválási munkák, de a Szent György szobrot mindenképpen meg kellett örökíteni:)

 

Kossuth szavait is elhoztam magammal, másutt ő lelkesített, Szegeden ő kapott lelket, aminél nagyobb dicséretett a város nem kaphatott volna.

A szegedi zsinagóga látogatása a legnagyobb élmények közé tartozik. A szeretetre való felszólítás a magasban, a szimbólumok tökéletes összhangja, az ünnepek és törvények ablakai, a kupola lélegzet elállító szépsége és igazsága, nem tudok választani csak csodálni!

Csütörtökön fél 9-kor indultunk Szegedről, nagy várakozással és örömmel, hisz Ópusztaszerre nem mentünk egyedül, a legjobb útikalauz messze földről velünk jött!
Soha nem jártam erre eddig, kíváncsian vártam, mit láthatunk mindabból, amit a honlapon láttam, és hogyan fog hatni ránk .

A hatalmas parkban  Anonymust fedezhettük fel az őt megillető ívek alatt, a Tisza holt ágából lett tó mellett.

A renovált kiállítási épület, ahol a körkép mellett a számomra még sokkal érdekesebb kiállításokat láthattuk. Hiszen  nagyapám ifjúkorát idéző városi élet valóban annyira hiteles és annyira aprólékosan bemutatott figurái mintha abba az "aranykor"ba vittek volna vissza, amiről valami képem eddig is volt.

Szívesen fotóztam volna a szobrokat közelebbről...de majd máskor..

Megdöbbentően érdekes emberpár ábrázolása aratás közben

Próbálkozás megértetni valamit a gazdag anyagból

Aztán Kecskemét, ahol nem maradtunk sokáig. Egyrészt a szép téren épp valami kerékpáros megmozdulás volt és a sok bódé, amik engem menekülésre késztetnek inkább, semmint tartózkodásra. De valahogy úgy éreztem magam, mint egy csodaszép hangverseny szünetében, mikor jobb már hazamenni, mert nem maradt már hely további élményeknek.