2018. február 14., szerda

Három nap után

Ma elhatároztam, hogy az elmaradt képekért elmegyek a helyszínre, ahol olyan érthetetlenül eldőltem, mint a sétány fái a szélviharban.
Erre a kis sétára vándorcipőt húztam és óvatsan kerülgettem a befagyott részeket. A hideget elfogadtam, tudva, nem tart sokáig.

Alig érezhetően sántítottam a bal fájós lábamra, nagyon élveztem a friss levegőt.

Íme a szép rendbe felrakott fatörzsek. Nem hevertek sokáig az utakon, elvégre egy ismert kúra hely nem engedheti meg magának a hanyagságot.


Visszatekintés a megtett útra, a siker örömével.

Az évente megtartott szabadtéri szoborkiállítás tanuja ez a pucér hölgy, aki hogy meg ne fázzon, pirosra lett festve. Vagy a jeges széltől lett ilyen színű?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése