Egy hét szeptember végén

Ennél szebb időt nem lehetett volna kérni sem, ha megkérdeztek volna. Reggeli séta ami csak fél óra, de szép utakon vezet, utána teljes lazulás a nemrég újjáépített fürdőben, aminek az árát nem is merem leírni...  

Ez a sebes patak egyenest a Rajnába ömlik. Szép sétányok szegélyezik.

A tó körüli parkot idősek, családok apró gyerekekkel és talán szerelmespárok is szívesen látogatják. Az utat érdekes műalkotások teszik érdekesebbé, minden évben van nyáron szabadban kiállított szoborkiállítás.

Az első pillantás a tóra.

A napon jólesik a sütkérezés szeptember végén.

A legtöbb fa és a környezet élővilágáról olvasható ismertetőt érdemes elolvasni.

A vasútállomás mellett egy régi szálloda impozáns épülete.

A fürdőváros szoborcsoportja a vasútállomás előtt. Mellette asztalkák, székek,hogy lehessen várakozás közben egy jó kávét inni.

A peronról egészen a Churfirsten hegyláncot is lehet látni, ami a Walensee mellett tör égnek.

Ennek az ősrégi Chevrolett-nek még forgalmi engedélye is van!!!

Megérkezett a vonat a fiacskámmal, nagyon szép napot töltöttünk el vasárnap vele. A vonatok másodpercnyi pontossággal közlekednek.

Úton a patak fölött a Medizinische Zentrumba, ahol egy helyen a legmagasabb szinten képesek vizsgálatokra. A muskátlik a hídon fotózásra csábítottak.

Éjszaka a határállomáson, ahol 56-ban a magyarokat fogadták nagy szimpátiával. Ezt köszönték meg a magyarok az 50 éves évfordulón. Az ünnepségen részt vettem, egy volt miniszter megfordította a dolgot és azt mondta: köszönet Magyarország! Engem könnyekig meghatott.

Egy utolsó fotó az éjszakai utazás előtt a peronon.