Gyerekkoromtól szerettem ezt a hónapot, mert azzal az örömmel párosult, hogy születésnapomon mindig a legszebb művészi csokor virágot kaptam keresztanyámtól, benne az ősz minden színével.
Nem éreztem a nyár búcsúzásának fájdalmát, csak az ízletes gyümölcsök finomságát, az enyhe napsütést, sőt az iskolakezdést is.
Pár éve ebből az érzésből egyre kevesebb van bennem. Helyet adott a fájdalmas alaphangú nosztalgiának, az eltávozottakkal való elképzelt beszélgetéseknek, a sosem realizált magány intenzív élményének.
Felfedezni az utolsó titkaimat, őszintén a leegyszerűsített igényeim szerint élni: kívülről szemlélni magamat.
A legközelebb most Bach zenéje áll hozzám, benne van minden, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Ebben a kettős koncertben mindig párbeszédet éreztem, a végső dolgokról, az igazi nagy érzésekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése