Nyári délután szeptember elején

 A kert a körtefa alól, fűnyírás közben, árnyékban.

Pár lépéssel odébb a fiatal almafa mellett a beérő sütőtökre kell vigyázni, a gyomok legnagyobb örömére.

 Októberre érik be igazán ez a fínom, gyönyörű alma de a férgesét már hullatja, van miből kompótot főzni.

A szomorúfűz alól mindig szeretek fotózni, keresem azt a képet, amelyik az otthonosságot ebben a kertben a legjobban kifejezi.

Lezárt és mégis áttetsző, talán ez a két szó, amit szeretek és keresek.

Megérett, de nem itt az igazi hazája, mert savanyú képet vágtam, mikor a számba vettem.

Szegény paradicsom! Hozott szép termést, édeset, nagyon jót, aztán elszáradt, itt az idő, hogy megköszönve gyümölcseit, elköszönjek tőle.