Tegnapelőtt egy szemetes zsákba tettem őket, rátettem a mérlegre, aztán bedobtam az éppen üres szemét gyűjtőbe. Aztán éjjel azon törtem a fejem, hogy mikor is történt pontosan ......, de nem tudtam. Szépen kiszedtem a 2,30 kg-os, de néha lelkileg sokkal súlyosabb múlt bizonyítékait, aztán egy kartondobozkába tettem az utolsó 10 év kivételével, mert nyugdíjasan már csak cserélhető lapokra írom a heti, havi bejegyzéseket. Nem kaptak helyet a kis dobozban, mert már csak a nyugdíjas "semmittevés" tanúi , minden fontoskodás nélkül.
Hogy labilis lennék, stabil elődeimhez képest, akiknek sosem jutott eszükbe ilyesmit kidobni? Vagyis hagyták kidobni a boldog utódokkal. Nagyon jól éreztem magam abban a pillanatban, amikor szabadultnak éreztem magam, csak a kétség ne ért volna utol a hosszú éjszakában.
Ahogy olvasgattam a jegyzetekben, megtudtam, hogy 40 évesen nagyon boldogtalan voltam, de azt is, hogy életem legszebb barátsága 26 évig tartott, de az a nap is fel lett jegyezve, amikor a legszebb szerelmes levelet kaptam.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése