Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket. Az optimális biztonságot, védelmet és megszabadulást a gondoktól majd hat láb mélyen a föld alatt egy dobozban fogjuk megtalálni.”
(Andrew Matthews – Élj Vidáman)
(Andrew Matthews – Élj Vidáman)
Ilyenkor régi képeket nézegetek, semmi kedvem a napi feladatokhoz, kritikus vagyok a szavak iránt, hangulatom mélabúsan reménytelen.
Tudom, ezzel nem vagyok egyedül, mintha a vízcsapból is csak panasz folyna... Elkaptam a nemzeti betegséget?
Mindig tudtam, hogy a világot nem fogom megváltoztatni, de képesnek éreztem magam arra, hogy új dolgokat teremtsek egy aprócska világban, amelyik az enyém.
Kudarcba fulladtam? Nem gondoltam át, mit teszek?
Még nem adtam fel, március végéig szól a jelenlegi tervezet, amivel csigalassúságban haladok.
Azt mondják a bölcs ember más kárán tanul, de közben mit csinál?
Mi az út? – kérdezte Csao-csou.
- --- A mindennapi gondolkodás (1)- válaszolta Nancsüan.
- -- Hogyan térhetünk rá (2)?
- -- Ha tudatosan (3) akarsz rátérni, máris tévúton jársz.
- -- De akkor hogy tudhatok róla?
- -- Az út (4)nak nincs köze se tudáshoz, se nemtudáshoz- mondotta Nan-csüan.- A tudás káprázat, a nemtudás zűrzavar. Ha valóban tudatosság nélkül éred el az Utat, mintha mérhetetlen (5) ürességbe jutnál, nem lesz előtted sem akadály, se határ. Hogy lehetne akkor állítani vagy tagadni (6)
Bizonyos szavakat kicseréltem, mire megértettem a jelentését. Az eredeti szöveg vagy kínai, vagy még valószínűbb: kínaiból fordított nyelven jelent meg. Néha az eredeti értelmét sosem, máskor eltorzítva olvashatjuk nyelvünkön.
1.Gondokodás helyett ha az elmélyülés, meditáció, befelé fordulást, vagy a vallás szavaiból az áhitat, ima szót helyettesítjük a szövegbe, akkor máris közelebb kerültünk a régi kínai bölcs válaszához.
2. A "térhetünk rá" helyébe a gyakorolhatjuk szót helyezném.
3.A "tudatosan" szó az akarattal, hatalommal szavakkal helyettesíthető.
4. Az "út" az Újtestamentumban :"Én vagyok az út, az igazság és az élet" szavakkal vethető össze, tehát isteni hasonlat
5.Mérhetetlen, a végtelenség fogalma, ami elképzelhetetlen, vagyis Isten a fogalom, amit ha leírhatnánk, meghatározhatnánk, az biztos hamis lenne...
6.Állítani vagy tagadni azt amiről fogalmunk sincs: lehetetlen.
A japánok teaceremóniáin a legszebbnek tartom, hogy egyetlen szöveget felakasztanak a falra, vagy oszlopra és órákig beszélgetnek róla, kinek mi jut eszébe.
Valahogy így mondtam el, nekem mi jutott eszembe. A szimbólumok világa rejti számomra a bölcsességet, amit a legnagyobb kincsnek érzek.
Bizonyos szavakat kicseréltem, mire megértettem a jelentését. Az eredeti szöveg vagy kínai, vagy még valószínűbb: kínaiból fordított nyelven jelent meg. Néha az eredeti értelmét sosem, máskor eltorzítva olvashatjuk nyelvünkön.
1.Gondokodás helyett ha az elmélyülés, meditáció, befelé fordulást, vagy a vallás szavaiból az áhitat, ima szót helyettesítjük a szövegbe, akkor máris közelebb kerültünk a régi kínai bölcs válaszához.
2. A "térhetünk rá" helyébe a gyakorolhatjuk szót helyezném.
3.A "tudatosan" szó az akarattal, hatalommal szavakkal helyettesíthető.
4. Az "út" az Újtestamentumban :"Én vagyok az út, az igazság és az élet" szavakkal vethető össze, tehát isteni hasonlat
5.Mérhetetlen, a végtelenség fogalma, ami elképzelhetetlen, vagyis Isten a fogalom, amit ha leírhatnánk, meghatározhatnánk, az biztos hamis lenne...
6.Állítani vagy tagadni azt amiről fogalmunk sincs: lehetetlen.
A japánok teaceremóniáin a legszebbnek tartom, hogy egyetlen szöveget felakasztanak a falra, vagy oszlopra és órákig beszélgetnek róla, kinek mi jut eszébe.
Valahogy így mondtam el, nekem mi jutott eszembe. A szimbólumok világa rejti számomra a bölcsességet, amit a legnagyobb kincsnek érzek.
Egy kérdést olvastam az elmúlt napokban. Miért csak akkor, amikor elmúlt a pillanat, vissza nem fordítható már semmi, akkor látjuk valódi ragyogó szépségét? A Rajna parton sétálva készült a kép, aminek hatása alól nem szabadulok. Minden szép rendben, mintha egy gyermek rajzolta volna: a kék szalag a folyó, mellette kavicsos száraz meder és a még sárgás fű, a gyalogút pedig hív a hegy felé, aminek tetején még a hó fehérlik. Érzem a levegő hűvösségét, a csendet, a lépések ritmusát benne, a gondolatmentes szabadságot, mikor csak a lét öröme kísér. Nincs fájdalom, nincs hiány, nincs semmi kívánság. Mikor jártam azóta ilyen könnyedén és ilyen mindenről megfeledkezve? Valóban soha többé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése