Három kívánságom

Megmaradok a három kívánság mesés hagyománya mellett. 

1. Amit csak teszek vagy gondolok, abból jó fakadjon, úgy magam, mint mások számára. Akkor is, ha idő kell ahhoz, hogy ez bebizonyosodjék.

2.Soha ne legyek kiszolgáltatottja  sem embernek, sem a véletleneknek.

3.Utolsó órámig képes legyek tanulni, szeretni és nevetni. 



Milyen gyökerei vannak az én kívánságaimnak? A harmadiknál volt a legkönnyebb megtalálni a három női alakban: Pallas Athene, Aphrodite, Pszyche ezer formában él ma is a tudatban, nem csoda, ha előjöttek kívánságként.

Az első pontban a bibliai háttér jut eszembe, jóság, amit másoknak ugyanúgy szeretnék adni, mint magamnak.

Legaktuálisabbnak és legnehezebben besorolhatónak a középső kívánságom marad. Az egyéni szabadság korlátai, mihelyt az mások szabadságát veszélyeztetik, vagy megszüntetik, nehezen húzhatók meg. A függetlenség pedig legtöbbször illúzió.
 A szabadság, ami rendet szülni lenne hivatott 
(Jöjj el, szabadság! Te szülj nekemrendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd;
szép, komoly fiadat! József Attila, 1935. november 21. ...), 
sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De ezzel együtt hiszünk benne, ki fanatikusan, ki egy keserű mosollyal.:)