Csodàra vàrva

 Minden nap vàrom a csodàt, hogy a kezdetben még meglévő bizalmam újra velem legyen. Igyekszem tévedéseimet korrigàlni, hogy a gyógyulásomat segítsem. Egyszerűbb lett volna, ha azonnal a privàt klinikàt vàlasztom, ami Budàn van, de akkor még abban reménykedtem, hogy fog ez menni az egyszerűbb  uton is.

A jövő héten megyek harmadszorra oda, ahol esetleg  az operáció sorra kerül.  Előbb màr eszembe jutott, hogy Svàjcba utazni egyszerűbb lenne, ha màr ott is érvényes a betegbiztosításom. De abban bízok, vannak itt is jó orvosok, csak meg kell talàlni öket. 

Vigasztalásként a csodaszép Balaton felvidéki tàj, amit alkalomadtàn fotózni kell, a szelíd dombokon  pompàs őszi erdők színes làtvànyàt.

Ha màr csodavàràs: a kertész megjelent ujra és talàn valamikor a kerti munkàk is végetérnek.é

 Hinni a jó befejezésben, reménykedni, hogy minden rendbejön és szeretni azt a sok jót és szépet, amit az élet mindennek ellenére tud adni.

Kezdetnek jó

Az alapvető  életjeleket kezdem felfedezni magamban,  vagyis kicsit hasonlítok màr a baleset előtti önmagamra. 

Augusztus 11- én estem és törtem el a csigolyàmat, ami megtanitott arra, hogy milyen egységben van az emberi test, nem pedig a szakorvosok közt felosztott részekből.  Még nem ért véget a vizsgàlatok sora és a jotanácsok sem maradnak abba, melyeknek nagy része kéretlen és fölösleges. De mind jó szándékú, tehàt türelmesen végig kell hallgatni. .A legrosszabb a szüntelen fàjdalom, ami talàn 5 -6 hónapig is eltarthat, de remélem egyre gyengülő erősséggel.

Akkor karàcsonyra ujjà születhetek, ha a gyógyulás addig tart és megélem. Cicàim meg bebizonyíthatják, hogy gyógyító erejü a dorombolàsuk.  Tehàt remény és kitartàs, a többi jö, ha jönni kell.

ÈLNI TUDNI KELL

Tabi a teraszon napozik

Dorka pihen, de a szemét nyitva tartja.

Néha elviselik, hogy a màsik is  csak pihenni szeretne, élni és élni hagyni a legfontosabb.

 

Első döbbenetem Amerikáról

Magam sem értem, miért lett egy életre szóló  emlék az a kifestőkönyv, ami a háború utàni években valami szeretet adomànyként kezembe került. Ma làttam egy "égimeszelö" -szerű nőt, ami elöhozta azt a régi emléket. Gaby néni konyhàjàban kaptam kézbe az említett kifestőt. Azt gondoltam, milyen furcsa, hogy ilyen hosszú lábúakkal még sosem talàlkoztam. Amerikàban ilyenek vannak? Ez számít szépnek? Mi itt mind csúnyábbak vagyunk?

Egy kislàny gondolatait írtam le, de sosem felejtettem el. Talàn azért, mert ami megdöbbentett, annak a folytatàsàt azóta is értetlenül szemlélem. Talàn legbelül gyermek maradtam? Miért hiszik el màsok, hogy ami amerikai az mindjàrt szebb és jobb? Miért kell màsolni minden àron. miért vonzóbb az, ami nem sajàtunk? 

Kaland a postàn

 Mint kettős àllampolgàr, a kötelességeim is megduplázódtak.  Svàjcban vàlasztàsok lesznek, ezért a ràm mért feladatot igyekeztem gyorsan elintézni és a borítékot elvittem a postàra. Ott hatalmas ellenàllàsba ütköztem, nem tetszett a hölgynek a boríték, hiàba mondtam, hogy ezt én nem először csinàlom. Még a főnököt is bevonta a vitàba, az is állította, hogy egy ilyen boritékot nem küldhetek. Felöltöttem a harci módot. mikor azt állította indokként a hölgy, hogy Svàjc nincs Európában. Mikor visszakérdeztem, hogy talàn Afrikàban van-e ,kijavította, hogy az EU ban nincs és június óta minden megvàltozott. Tovàbb erősködtem, hogy mondja meg mi vàltozott. Kiderült, hogy nekem kell fizetni a díjat, méghozzà jól megtoldva, érezze az a nyomorult EU-n kivüli, hogy mit vétkezett. Ezt meg is mondtam: igy akarjàk bekényszeríteni a makacs hegylakokat az európai kényszerzubbonyba. De nem esztek belőle nyomorultak! Vègülis győztem, a szavazatom elment, igy még több értelme lett.

Ami valóban fontos

 Minden nap meg kell talàlni a helyes vàlaszt a döntésekben.  Tehàt a lehetöségek közül azt vàlasztani, ami mindennél fontosabb. Kell ehhez jó önismeret és a képesség, hogy minden màs véleménnyel szemben meg tujam védeni, miért igy döntöttem. 

Minden konkrétum nélkül, mégis érthetően szeretnék most erről pàr sort írni, csak úgy a magam erősítésére.

Adott egy vàllalkozo, aki több mint 2 éve a kapunyitoval és a hozzà fűződő bizalmammal együtt befejezés nélkül eltűnt, miutàn felkértem, hogy szeptember végéig fejezze be a vàllalt munkàt. 

Milyen àron kapnàm meg azt, ami igazsàg szerint jàr nekem? Mit veszitek, ha soha többet nem jelenne meg és én hagynàm eltűnni. Valamint mit nyerek, ha ez bekövetkezik?

Mi a legfontosabb nekem? Mitől békések a napjaim, amit egy ilyen küzdelem tönkre tenne? 

Minden haragom ellenére a sajnàlatom a legerősebb, amit érzek. Hogy tud élni valaki abban a tudatban, hogy a szava semmit nem ér? Abban a tudatban, hogy lopàssal sem jön rendbe zilàlt élete?

Minden értem aggódónak üzenem, ezutàn jobban vigyàzok, de gyanakvó sosem leszek, mert azzal élni állandó félelmet jelentene. Maradok, aki voltam, és ezutàn sem panaszkodni, sem tíz körömmel ragaszkodni az igazamhoz nem fogok. 

Csak azért, mert tudom, mi az igazàn fontos: a bennem uralkodó  békesség és szeretet.

A boldogsàg ilyen egyszerű

 

Jobbra a tetö alatti lakàsban tölthettem ugy 50 éve két gyönyörü fiammal évente vagy 3 honapot, ezek talàn a legboldogabb idök voltak, semmi sem zavarta meg.

Ezzel a vonattal mentünk, Rhätisch Bähnli a neve, ott kanyargott ma is a nagyfiammal, aki a hétvégét itt tölti a meseszép Graubündenben. Nekem ez a mai nap öröme lett, gondolatban visszarepülni abba az időbe, erre a tàjra.

A boldogsàg ilyen egyszerű.