Az alapvető életjeleket kezdem felfedezni magamban, vagyis kicsit hasonlítok màr a baleset előtti önmagamra.
Augusztus 11- én estem és törtem el a csigolyàmat, ami megtanitott arra, hogy milyen egységben van az emberi test, nem pedig a szakorvosok közt felosztott részekből. Még nem ért véget a vizsgàlatok sora és a jotanácsok sem maradnak abba, melyeknek nagy része kéretlen és fölösleges. De mind jó szándékú, tehàt türelmesen végig kell hallgatni. .A legrosszabb a szüntelen fàjdalom, ami talàn 5 -6 hónapig is eltarthat, de remélem egyre gyengülő erősséggel.
Akkor karàcsonyra ujjà születhetek, ha a gyógyulás addig tart és megélem. Cicàim meg bebizonyíthatják, hogy gyógyító erejü a dorombolàsuk. Tehàt remény és kitartàs, a többi jö, ha jönni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése