Akinek két telefonja is van....

Az élet igy hozta, mondhatnàm igy is, mintha semmi akarati erö nem lett volna ebben a két telefon birtoklàsàban.

A régit Svàjcban vettem és mikor hazajöttem bizony nem volt màs telefonos kapcsolatom a külvilàghoz, mert azt még meg kellett szervezni. Tehàt lett és én egyböl két orszàgban lettem elöfizetö. Ugy mentem ki, mint egy cowboy a vadnyugaton a két pisztollyal a zsebében, de kicsit veszélytelenebb mobil telefonokkal .

Miért ez a ragaszkodàs valamihez, amit ritkàn hasznàlok, de mikor igen, az nagyon fontos? Az emberi kapcsolatok mellett összeköt, mint egy köldökzsinor a megélhetésemmel, ahova ezzel kell a varàzslatos mozaikot fotozni, ami a titkos kamra kulcsa. Màs telefont nem is fogad el. De ezért a havi elöfizetést fenntartani nagy nagy pazarlàs, ezt màr fiacskàm àllapitotta meg. Sürgösen àlljak àt pre paid modra, vagyis csakis teljesitmény alapjàn adjak pénzt a Swisscom-nak.

Tegnap egy délutànomba került, hogy beszéljek velük. Nem volt egyszerü, pedig elsöre ugy festett. Sorra nyomtak a következö ügyintézöhöz chat-elni. De az utolso volt a legkedvesebb. Nekem kellett  a hot-line-on hivni, miutàn ö(a Swisscom!) a szàmom alapjàn sem tudott felhivni!!! Jo kis tàrsasàg! Mint emlitettem, egy igen kedves hölgy volt az utolso, aki szot értett rövid és velös mondandom utàn. Februàr 1 töl màr nem kell a dràga elöfizetösdit jàtszani, ezzel évente 600 frank marad a zsebemben a csekély hasznàlatot ebböl levonva. Fiacskàm örülhet, a mami nem költekezik.

Bucsuzàsul egy rozsàt adott

Lehullottak a levelek, jött a nagy vihar, hideg lett. A terasz mellett egy rozsaàgon egy utolso rozsa igyekezett még kinyilni, hogy mondjon valamit. A kert üzenetét, hogy lesz egy uj tavasz és az élet nem àll meg, bàr a dermesztö hideg és a szörnyü szél ezt akarja elhitetni. Köszönöm a sok szép sàrga rozsàt és kivànok pihentetö àttelelést a bokornak!

Közben a gonosz szellemeknek nem engedek belépést a hàzba, olyan csinos kis fàt diszitettem a belépöben, hogy odébb odalognak a sötétség hatalmai: szivtelenség, ostobasàg, hazugsàg eröi. Ide nincs jogotok bejönni, itt élet van, làtjàtok az örökzöld fàcskàt, a fényeket, a vidàm gömböket, a kis csillagokat. 

 

A Balaton vagy én vagyok morcosabb?

Hallottam màr tegnap, hogy ma kellemetlenül erös szél tesz majd probàra, de ami éjszaka jött, az félelmetes volt.  Mindent megmozditott, elvitt valahovà, ahova nem tartozik, mint a kitett kartondobozokat a kert végébe, az  autot betakaro huzatot a rozsabokorba, a szomszéd szigetelö tàblàit a lépcsö aljàra...

Azon csodàlkoztam, hogy  a ruhaszàritot csak felboritotta és a székeket kicsit odébb tolta, de ebben a nyugati falazott oldal a teraszon biztosan szerepet jàtszott.

Ha nem alszom, akkor képes vagyok olyasmin töprengeni, amin nem kéne és születnek elképzelések, amiken aztàn nevetek, ha egészen éber vagyok. Nem volt ez most sem màsként.

Az elmult 10 évben 739 beiràsom van az eredeti blogban, a màsikat 2020màrciusàtol irtam, oda csak 242 bejegyzés jutott. 10 orszàgbol összesen 112 677x  + 4897x lettek ezek olvasva. Ismerve szerény képességeimet kivàncsi lettem: miért ezek a nagy szàmok? Végülis csak a magam kedvére irkàltam és nem törekedtem sikerre, mit hasznàl az nekem? De mi lenne, ha a gèpböl kinyomtatnàk és szétvàlogatnàm öket? Lenne e ma is élvezhetö köztük szàmomra? Ami egy idöszakot ujra megelevenithetne?

Van itt az utcàban egy ilyen vàllalkozo, aki ezt megtenné, söt könyvkötöt is ismerek, de az még odébb van, elöbb majd elszorakozok a vàlogatàssal :)

Semmit sem szabad, amit szeretünk, abbahagyni

 

Minek nekem karàcsonyfàt àllitani, mondtam és megelégedtem néhàny fenyöàggal, vagy koszoruval. Ezévben ezen vàltoztattam. Igaz alig nagyobb egy méternél a kis fa, de gyönyörü!  Az elötérben àllitottam ma fel, ahol elég hideg van, mégis mintha bent lenne, hisz egy üvegajto vàlaszt el töle. Még diszités alatt van, tehàt egy kis szaloncukor is kerül rà és szalmaszàlakbol készitett csillagok, meg néhàny cseppecske piros gömb, hogy szinfoltok is legyenek. Lelkesen és örömmel dolgoztam, talàn màr ezért is megérte.  A talpat kivàlasztani volt a legnehezebb, de az elado szerint ez egy örök darab, sosem megy tönkre. Nyomos érv az én koromban :)

Közel az ünnep

Négy éve volt, hogy Iregröl (ahol 9 évet éltem) Bad Ragazba költöztem "végleg" , ahogy akkor gondoltam, eljöttek a nyugalom évei.  Nagyon jol beilleszkedtem ujra az ottani életbe és nem sejtettem, hogy alig két évvel késöbb ujra itt talàlom magam, mégpedig a Balaton melletti szépséges helységben: Vonyarcon. A nagy sietségben persze nem elsöre a nekem valo hàzban , ezért tavaly nyàron ujra csomagoltam és Keszthely belvàrosàban kezdtem (ki tudja hanyadszor uj életet.

Màr "puskàznom" kell, ha a pontos dàtumokat akarom tudni, de mikor szàmvetés van, senki sem fejböl mondja az adatokat, szabad utànanézni.

Az otthonossàg azota kialakult, annyira, hogy màr attol sem kell félnem, ha a szigoru napirendeken modositok, mint az elmult napokban, mert megfàztam és az idöjàràs sem ad biztos talajt a talpam alà, vagyis a fagyott havon nem mertem elindulni sehova. Inkàbb lemondtam az elöre megbeszélt idöpontokat is. 

A csendet kerestem és megtalàltam, az emlékek ujra elevenekké vàltak és hàlàsan gondolok vissza a sok szépre, amit kaptam, amit adtam.

Csodàkkal volt tele az életem, ezért most is nyitott vagyok csodàkra.

Azt is tudom, hogy ezekre vàrni kell, sosem magàtol értetödö, ha valami megtörténik, itt van.  

A régi szép szokàst gyakorolni kell: kostolot vinni a szomszédoknak, ahogy azt tettük annakidején Pesten. Mikor ezt Ragazban probàltam, kicsit furcsàn néztek, de végül kimagyaràztam magam.  Hàt nem véletlen, hogy ott is hagytam öket. Karàcsonyra meghivtak és luxus utazàsaikkal szorakoztattàk egymàst, nem zavartam öket.

Szép kis karàcsonyfàm is lesz, csak jo egy méter magas és még kinn vàr a hidegben. Az elöszobàcskàban ( aminek nincs fütése és körben csak ablakai vannak) fog àllni, jol làthatoan, egyszerüen, kedvesen. Gyönyörü szimbolum az életröl, ahogy azt meséltem a gyerekeknek annakidején, mikor az ünnepröl tartottam oràkat. A fénnyel és a zöld àgakkal üzentek a "viharos hatalmaknak" a legrövidebb nappalok idején, hogy itt élet van, nincs hatalmatok felettünk.

Még két hét az ünnepig, amit szép csendes nyugalomban, a lelki kincsekért hàlàsan fogok eltölteni.

Ahogy a szomszéd làtja

 

Végre be tudtam az autot a hàz mellé helyezni! A reggeli jégkaparàs is abbamaradhat, mert a zàrt kapu mögött a takaroponyvàt is ràtehettem.  Igy làt a szomszéd az erkélyröl a hàz felé, ahol most màr egy tàgas kapu van, ahol be lehet hajtani.

 Eddig 5cm volt a tàvolsàg a kinyitott kapu oszlopaitol, melyek 30cm vastagok voltak. Kemény munkàval ezek el lettek bontva. Az udvar köburkolàsa tavasszal jöhet hozzà, addig csak a jobb kerekeknek van ezen àllni modja.

Csigalassusàggal megy, de igy is lehet elégedett az ember, ha türelmes. Gyakorlom.

Vàrni a csodàra

Ezt a képet szeptemberben a kapu bontàsakor készitettem. 

Vidàman kérdeztem, hogy oktober közepére kész lesz e az uj, mire a vàlasz rövid volt: nem. Na jo, de karàcsonyra kész lesz, ugye? Ezt inkàbb viccnek szàntam, de ha Mikulàst mondtam volna, akkor telibe talàltam volna az idöpontot. 

Ma a csoda megtörtént, megjelent a kedves lakatos, akit màr üdvözölhettem. 

A régi szàrny még ott àll és egy tarto oszlopot is még el kell bontani, hogy be tudjak menni az autoval.

A kert rendezésére tegnap kaptam igéretet, ma làtogat, ha az idö jo. Süt a nap a tegnapi esö utàn, gondolom még vàr kicsit, mig szikkad a föld..... Közben itt is jött a telefon, hogy délutàn kettökor itt lesz! Ma a csodàk napja van!