Miértke volt a címe annak a könyvnek, amit kaptam anyámtól nem egészen véletlenül. Kérdezni szabad, szoktàk mondani, ha elnézést kérek, mert túl messze mentem az érdeklődésben.
Lehet, hogy ez most is igy lesz. Thomas fiam francia Svàjcban él és azt a nyelvet hasznàlja, míg Bernhard a svàjci németet, jómagam hazatérve, a magyar anyanyelv elkötelezett híve vagyok. Szüleim szerb ill. szlovàk területre kerültek Trianon miatt, igy az iskolàikban nem az anyanyelven adtàk nekik az első ismereteket. Apai nagyapàm elődei a Rajna mellöl kerültek Bàcskàba . Ö a csalàd döbbenetére vette fel édesanyja lànykori nevét, igy jutott magyar névhez. Anyàm is "félvér" volt, apja utàni szlàv neve erről àrulkodik.
Nem kell csodàlkozni azon, hogy egyik fontos kérdésem az lett, ki is vagyok én? Mi hatàrozza meg a hovatartozásunkat?
Anyàm talàn azért vette meg nekem azt a könyvet (Miértke), mert a kérdéseim özönére nem tudott vàlaszolni. Igy maradtam magamra kétségek között. Azzal a tanulsàggal, hogy a sok olvasàs adhat vàlaszt a sok sok miértre. Sokszor még az sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése