Kinek ne jutott volna eszébe egy egy keserű pillanatàban, hogy milyen jó lenne mindentől tàvol, egy szigeten élni, ahova az örült vilàg zaja màr nem hallatszik. Ma olvashattam, hogy van ilyen sziget, ahol mindössze 50 ember él és vàrjàk a bevándorlókat a nagyvilágból.
Elgondolkoztam, miért nem mennék semmiképp oda. Miért nem oldhatja meg egy ilyen helyvàltoztatàs senki életét.
Hatalmas elvàràsokkal a földi paradicsom csàbito igéretével utazna mindenki oda. Az ott élőknek is nagy elvàràsai vannak: az, hogy az élet ott folytatódjon és jobb legyen, ha többen lesznek.
A függőség az elhagyott világtól megmarad, hisz ennek az 50 embernek nincs bankja, de ök is pénzért szerzik be a legszükségesebbet az élethez.
Mindenki megöregszik, és aligha lesz elég orvos és ápoló ami szükséges lenne az ellàtàsukhoz. de még gyógyszer sem, amit baj esetén bevehessenek.
Arra sincs garancia, hogy az ott élök különbek lennének, mint az elhagyott vilàgban élők. Tehàt cseberből vederbe kerül a tökéletes nyugalmat kereső, a csalódás előre programozott.
https://www.20min.ch/story/pitcairn-inseln-inselgruppe-im-nirgendwo-wirbt-um-neue-bewohner-273387046488
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése