Veszélyes idöutazàs egy fényképpel, amit a képernyön talàltam Ez a hàz, rajta a bal sarokban a II.emeleten a lakàs, ahol életem elsö 26 évét töltöttem, Az igaz, hogy az elsö 6 évet az ugyanazon az emeleten lévö kis udvari lakàsban, ami hamarosan szüknek bizonyult.
Minden hàborus seb a falakon, a folyoso rozsaszin kövezetén élni kezdett, amikor a friss képet a "Felsö"röl meglàttam. A hàrom idös asszonyt is làttam, akik a széles folyoson üldögéltek délutànonként megbeszélve a vilàg dolgait. Hozzàjuk fordult a Kanadàba disszidàlt csalàd fia is, akivel gyerekként együtt jàtszottam. Nusi néném a kérdésére: hol van Györgyi, nagy pàtosszal felelte: Matyikàm elkéstél. Azon az öszön irt a jövendöbelim lànykérö levelet szüleimnek, ez persze köztudott volt :)
Apu serdülőkorban lett a hàz lakója és 96 évesen itt halt meg. Nem tudok a hűségről létezik e hasonló erős kép, mint ez. talàn Andersen rendíthetetlen ólomkatonája.
Ki tudja, mennyire marad bennem ez a szükséglet, hogy utolsó tanúként elbúcsúzzak az emlékektől hàlàsan és szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése