Az idő múlását mindenki màsképp érzékeli, amit sok unalomig ismételt közhely is bizonyit. A címben említett felszólítás jó 70 év távlatából és egy gúnyos kiadàsban létrejött mai vàltozatàt állítom most szembe.
A gyerekkori emlék egy kis szobàba visz, ahol húgommal és öcsémmel este üldögéltünk, mialatt én elfàradva a sok mesélést abba akartam hagyni, ök meg nógattak: mesélj még! Bizonyàra erre ök nem emlékeznek, de bennem megmaradt a kérés és még sokszor engedtem ràbeszélni magam, mert jó volt.
A mai vàltozat talàn ezért érintett olyan fàjdalmasan. Megnőtt a hazudozok tàbora a végtelenségig és ezért jogos, ha nem hiszünk el semmit, amit a sajtó munkások produkàlnak naponta. Egy ilyen hír utàn làttam azt az arcot, ami most is előttem van ahogy mondja maró gúnnyal: mesélj még!
Annakidején a keserű valóságból el tudtunk bújni a mesék vilàgàba, ma màr nincs hova menekülni. Igy veszem észre, az idö múlását..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése