A hetem rosszul kezdődött, bàrmit is tettem a laptop képernyő sötét maradt. A legrosszabbra is fel kellett készülnöm, a csalàdomat telefonon értesítettem, hogy semmi bajom, csak a gép nem működik. Egy fiatal pàr aprócska, tulzsúfolt helységet tart fenn, ahol màr jàrtam. Elballagtam oda magam utàn húzva a csúfondáros nevű "banyatank"-ot, ami nélkül a cipelés igen nehéz lenne. Tegnap màr mehettem, a laptopot hazahozni, akkora örömmel, hogy még egy tàskàt sem vittem magammal. Zàràsra hívtak oda és mondvàn arra lakunk mi is, engem hazahoztak. Ez nagyon meghatott. Néhàny hasonló kedves, mosolygos találkozásra gondoltam fiatalokkal, akikben a jövő irànti reménységem van.
A gyógytornán a fiatal hölgyre, aki türelmesen, kedvesen biztat a gyakorlatok végzésére, amire szükségem van.
A pénztàrosnö, aki segített a bevàsàrlàs utàn elrakni amit vettem és mindezt kedvesen.
A sok rossz hírrel szemben, ami megkeseríti a napokat a jót kéne terjeszteni. Legfőképpen, ha fiatalokról van szó, mert róluk többnyire csak a negatívumokat halljuk. Tovàbbra is gyűjtögetem a reménységre okot adó példàkat, bàr màs is tenné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése