Nem hosszu idö péntektöl keddig, de a sok program és a megtett km-ek màst éreztetnek. Minden nap hozott valami különlegeset, amire egyedül nem voltam képes.
Szombaton és hétfön a gyogyfürdök Zalakaros és Csisztapuszta làtogatàsa volt soron . Jo dolgom volt, mert nem én vezettem, hanem ezt jo kezekbe rakhattam. A fàjdalmas helyekre a csodàs forràsok vize azonnal enyhitést hozott.
Vasàrnap a hiressé vàlt piacot làtogattuk Kàptalantotiban. Leirni szinte lehetetlen azt a hatalmas gazdagsàgot, amit a làtogatonak kiàllitanak, ugy finomsàgokban, mint tàrgyakban. Mennyi fàradsàgos munka àll mindez mögött! Nehéz az illatoknak ellenàllni, föleg, ha kezd az ember megéhezni.
De benn a hàzban is történtek fontos események: a CD-ket végre hallgathatom, köszönet érte öcsémnek, aki képes volt a TV-hez csatolni a lejàtszot. Végre rendezhetem idörendbe, komponistàk szerint a gyüjteményt. A màsik nagy ügyességet követelö ténykedés a februàri vendégvàràshoz beszerzett àgy összerakàsa volt, amit öcsém kitünöen megcsinàlt.
Egy remek éttermet is làtogathattunk itt helyben, a Tompos nevezetüt. Igy ki tudtam kerülni a fözést délben, nem kellett hustalan koszttal beérni testvéremnek.
Régi fotokat nézegettünk, sok sok kommentàrral füszerezve, emlékezve elmult idökre.
Mindketten jol éreztük magunkat, tudtunk alkalmazkodni, ahol kell és humorral elsimitva, ahol nem volt lehetséges.
Most egy kis pihenés, aztàn majd ujra tervezünk hasonlo napokat, amivel a mindennapok rutinjàt fel lehet oldani, meg lehet szépiteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése