2019. január 22., kedd

északfok, titok idegenség

Ma ujra megcsodàltam a hatalmas hegyet, ami ugy néz ki, mintha a Bahnhofstrasse végén emelkedne az égig.  
Ha itt születtem volna, akkor ez természetes lenne és elmesélném annak, aki akarja hallani, hogy màr voltam a magasban, az ugy hozzàtartozik az életrajzomhoz, mint a sielés.

Az az igazsàg, hogy ez a csodàlat még a kellemes idegenség érzéshez tartozik, de igy kezdtem, mert a leginkàbb érthetö.
Kisiskolàsként akkor tapasztaltam meg, mikor azt kellett mondanom a vissza visszatérö kérdésre, hogy szüleid hol jöttek vilàgra, az egyik Kassàn, ami Csehszlovàkiàban van és Ujvidéken, ami Jugoszlàviàban talàlhato. Azota, ha most kérdeznék, a vàlasz az lenne, Szlovàkiàban és Szerbiàban. Akkor én mit keresek itt Budapesten, lehetett volna a következö kérdés.
Ma én teszem fel a kérdéseket magamnak. Mit keresek ebben a teljesen idegenné vàlt vilàgban, egyàltalàn van e olyan pillanat, amelyikben otthon érzem magam?



Igen, ez a vers meleget àraszt, otthont tud adni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése