A felelösségtudatrol

Lehet a Kis herceg-et szeretni, vagy nem, hisz még aki szereti, az sem mind ugyanaz okbol. Hatalmas elöadàsban bemutattak nemrég egy musical-t, amire képtelen voltam elmenni, mert az én szeretetem az nem egy ilyen bombasztikus elöadàs, hanem egy csendes, szivmelegitö rész a könyvböl, ahol a kis herceg elmondja, hogy ö felelös a rozsàért, amit a bolygojàn àpolt. 
Tudom, miröl beszélt, hisz nekem is van két tàrsam, akikért felelös vagyok. 
Sok a magànyos ember, akik ugy halnak meg, hogy eltelik néhàny nap, mikor màr többen is észre veszik, hogy nem làttàk itt meg ott, ahol meg szokott fordulni.
Nekem elsöre az jutott erröl eszembe, hogy akikért felelös vagyok, azokkal mi lesz, ha velem történne meg hasonlo.  Most éppen azon vagyok, hogy hozzàm hasonlo ismerösökböl telefonlàncot szervezzek, ami a tàrsaim életét megmentené, ha màr rajtam nem lehetne segiteni. A felelösség érzése csodàlatos, sajnos kihaloban van, ami minden embernek veszteség, a vilàg hideg és borzongato töle.