Egy születésnap margojàra

Ma lett a legfiatalabb unokàm 14 éves, felköszöntöttem a neten, ahogy azt manapsàg illik. Nem folytatom azzal, hogy bezzeg, mert ilyenkor nagyon hajlamos az ember rà. Legutobb összel talàlkoztunk, együtt ebédeltünk, közben volt idöm felidézni azt a 63 évvel ezelötti magam, akinek sem hosszu haja nem volt, amit hallatlanul gyakorlottan vetett jobb vàllàn elöre, de bulira sem jàrtam, àlmodoztam, hogy majd….egyszer valami lesz, amitöl én is a felnöttek közé tertozok. Igy volt szép, nem hiszem, hogy irigyelném a mai fiatalokat, inkàbb féltem .