Nosztalgia

Az élet csendes oldala a nyugati kertrészben, ahol a fekete nyárfa levelei mondanak esti mesét annak, aki odafigyel.

A teraszon nincs hely a felújítás miatt, az almafa alá kerültek az asztal és székek.

Végre, végre! Érik az első igazi termés a barackfán!!!!

A "púpos" körtefa ízes gyümölcse

Ez csak tarkabab lehet:)))




Paradicsomból is lesz elég, bár a palánták a fagyokat nem élték mind túl.




A kapornak nem csak az illatát szeretem:))




Igazán dús, erős levendulabokrokat szeretnék, de a titokra még rá kell jönnöm, hogy mitől dús az egyik, miért satnya a másik..







A cigánymeggy is beérett, csak türelem kell az aprócska termést leszedni.






A selyemakác virágzik , a lehullott finom kis szirmoktól 
rózsaszín az út alatta

Néha összegyűlnek fejünk felett a sötét felhők.
Már vártuk, mert minden jel arra mutatott, éreztük előszelét a nagy viharnak.
De egy pillanatra az egész kertet befestette az aranyszínű napsütés.
Aztán csak egy kis ablakon át fényözön, csak annyi, amit a szem elbír.
Akkor értem az almafa alá, hogy egy nehéz nap után a sugarakból egy csokorra valót magammal vigyek. Álomnak, reménynek.

A paradicsomi idők beköszöntöttek: frissen salátának minden ebédhez, befőzve a téli étrend ünnepnapjaihoz konzervdoboz mentesen adalékként egy jó lecsóhoz .

A kertben a rózsa körül már rég ki kellett volna a gyomot húzni. Nem tettem, most felfedeztem, így is nagyon szép....

A diófán hatalmas termés van ott, ahol nem száradt ki, mintha vigasztalna, lesz elég termés így is. De én jobban örülnék, ha a fa egészséges lenne:(

Szeretni a világot és az életet a szenvedésekkel együtt, minden napsugarat hálásan befogadni és a mosolygást a kínok ellenére is megőrizni.
Hermann Hesse 


Zápor

 

Hirtelen jött a zápor, a betonon hatalmas esőcseppek, közte néhány jéggé fagyott is kopogott. Aztán ahogy jött, elmúlt és a szivárvány hatalmas ívét kifeszítette a békesség ígéretével. A lemenő nap túlragyogta a fényeket, de azért semmi kétség, itt volt.

A hatalmas farakás a telet juttatja eszembe, de méreteivel félelmemet próbálja elvenni: nem fogsz fázni...

Amadeus a fűzfára egy pillanat alatt rohan korát meghazudtolva, mintha kérdezné: no, mit szóltok, ugye formában vagyok?

A vendégház impozáns tetőszerkezete az idei nyár munkáiról mesél, és még sok kedves vendég nyugalmas éjszakájáról a hátsó fertályban.