Gyökereink

Szeretem a fàkat, mindig élmény egy talàlkozàs, ha idöt szànok arra, hogy beszéljenek hozzàm. Az öreg fàk hatalmas törzsükkel, csodàlatos lombozatukkal, hosszu életükkel tiszteletet parancsolnak.
Gyökereik làthatatlanok, de hozzà képzelem, mekkora eröt jelentenek, ha egy ilyen oriàst tudnak làbon tartani.

Bevallom, most ezt az eröt keresem a gyökereimben, amelyik képes volt engem a legnagyobb viharokban is megtartani a làbamon.
Elökerestem a sok sok dobozbol a régi fotokat, leveleket, feljegyzéseket és kincseket talàltam.
Bizony a XX.szàzad vilàgégései, iszonyatos pusztitàsai nagyon sok veszteséget okoztak, de milyen sokat mondanak igy is a  megmaradt emlékek.
Tudatos kisiskolàs voltam, de eleinte nem tudtam mit kezdeni sokféle elödeimmel, ki vagyok akkor én, ha mind màs égtàjon született, mi a közös bennük?
Igy alakult ki a  hovatartozàsi tudat: europai vagyok, itt kell otthon éreznem magam, akàr tetszik, akàr nem.