Nem tudom, de màs se tudja, akàrmilyen okos is.
Egyetlen nap van, a mai, amit ugy kell élni, mintha utàna több nem jönne, amikor jovàtehetném, amit elhibàztam figyelmetlenséggel, hebehurgyasàggal, kényelmességgel, önzéssel.
Emlékszem egy estére, mikor szüleim elmentek és zivataros idö volt, mindkettö okot adva egy adag félelemnek kis gyerek szivemben. Figyeltem a külvilàg zajaira. A Fasorban akkor még jàrt a 46-os sàrga villamos, az csikorgott a kanyarban, ahogy a Bajza utcàbol közeledett. Arra gondoltam, ha még megy a villamos, akkor nincs semmi baj.
Itt a sàrga postaauto közlekedik a föutcàban, halkan, ovatosan suhan el, hogy semmi baj ne legyen. Egy igen gondos tanàr vitte az osztàlya egy részét libasorban kerékpàron a biztonsàgos közlekedést tanitva. Megtanulni a rendet, ami a fél élet, egy gyakran ismételt közmondàs szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése