2012. február 4., szombat

Februári havazás









Születésnapi ajándéknak kaptam a verőfényes októberben egy hószórót! Az igyekezet nemes voltáról meggyőződve bátran mosolyogtam, aztán kicsit kezdtem kételkedni, ahogy az idő múlt és a gyönyörű gép a kamrában türelmesen várt arra, hogy hasznos lehessen. Mind a mai napig. A nagy dolgokhoz idő kell. Aztán ahogy kinyitottam a szemem első volt, hogy felsóhajtottam: na, végre! Már nem hiába volt születésnapom, ma havat szórunk, ahogy az a nagykönyvben elő van írva! A szél persze most helyettem gúnyolódott és aminek jobbra kellett volna szóródni azt egy könnyed fuvintással körbeszórta, mintha forgószelet játszana!
Nagyon tetszett a szúnyoghálón át a táj, mert a hópihék ráültek, mint hófehér pöttyök, így már egész más  őket fotózni, mint röptükben.
Ilyenkor derül ki a határterületeken, hogy időjárásilag hova tartozunk, semmiképp sem, ahova a legnagyobb vészt jelző piros tolnai riasztásba, inkább a somogyi sárgához. Ha holnapig havazik, akkor a hószóró újabb bevetésre kerül, szabad csodálkozni!




Vasárnap reggel enyhült az idő, kisütött a nap és az éjjel esett havat néhány fordulóval sikerült az útról eltávolítani.


Posted by Picasa
Nagyon tetszett a szúnyoghálón át a táj, mert a hópihék ráültek, mint hófehér pöttyök, így már egész más  őket fotózni, mint röptükben.
Ilyenkor derül ki a határterületeken, hogy időjárásilag hova tartozunk, semmiképp sem, ahova a legnagyobb vészt jelző piros tolnai riasztásba, inkább a somogyi sárgához. Ha holnapig havazik, akkor a hószóró újabb bevetésre kerül, szabad csodálkozni!

Egész éjjel verte a szél a körtefa ágait a ház oldalához. Ezt bizony ősszel le kellett volna vágni, a belátás későn jön, és hiába. Vadul fúj az északnyugati szél a délkeleti napsütéssel szemben, ezt lenne jó lencsevégre kapni! De nem olyan egyszerű a dolog. Csak sejteni lehet, hogy hol rohangál ez a fékezhetetlen bolond, még itt is, ahol igazán még csak nem is ijedek meg tőle. Más, amit a hírekből hallok, ahol utakat torlaszt el és más megbocsájthatatlant okoz, mert kedve így tartja. Aztán ne csodálkozzon, ha mindenki a pokolba kívánja őkegyelmét!




2 megjegyzés:

  1. Távol álljon tőlem az élcelődésnek még a szándéka is, de van ez a történet tovább is, nemdebár?

    VálaszTörlés
  2. Hogy is lenne itt vége?:))) Leharnak már elmeséltem, hogy momentán hol tartunk:((((a netlogon)

    VálaszTörlés