Születésnapi ajándéknak kaptam a verőfényes októberben egy hószórót! Az igyekezet nemes voltáról meggyőződve bátran mosolyogtam, aztán kicsit kezdtem kételkedni, ahogy az idő múlt és a gyönyörű gép a kamrában türelmesen várt arra, hogy hasznos lehessen. Mind a mai napig. A nagy dolgokhoz idő kell. Aztán ahogy kinyitottam a szemem első volt, hogy felsóhajtottam: na, végre! Már nem hiába volt születésnapom, ma havat szórunk, ahogy az a nagykönyvben elő van írva! A szél persze most helyettem gúnyolódott és aminek jobbra kellett volna szóródni azt egy könnyed fuvintással körbeszórta, mintha forgószelet játszana!
Nagyon tetszett a szúnyoghálón át a táj, mert a hópihék ráültek, mint hófehér pöttyök, így már egész más őket fotózni, mint röptükben.
Ilyenkor derül ki a határterületeken, hogy időjárásilag hova tartozunk, semmiképp sem, ahova a legnagyobb vészt jelző piros tolnai riasztásba, inkább a somogyi sárgához. Ha holnapig havazik, akkor a hószóró újabb bevetésre kerül, szabad csodálkozni!
Vasárnap reggel enyhült az idő, kisütött a nap és az éjjel esett havat néhány fordulóval sikerült az útról eltávolítani.
 |
| Nagyon tetszett a szúnyoghálón át a táj, mert a hópihék ráültek, mint
hófehér pöttyök, így már egész más őket fotózni, mint röptükben. Ilyenkor derül ki a határterületeken, hogy időjárásilag hova tartozunk, semmiképp sem, ahova a legnagyobb vészt jelző piros tolnai riasztásba, inkább a somogyi sárgához. Ha holnapig havazik, akkor a hószóró újabb bevetésre kerül, szabad csodálkozni!      |
Távol álljon tőlem az élcelődésnek még a szándéka is, de van ez a történet tovább is, nemdebár?
VálaszTörlésHogy is lenne itt vége?:))) Leharnak már elmeséltem, hogy momentán hol tartunk:((((a netlogon)
VálaszTörlés