Simontornya

Ma délelött várlátogatás volt a programon. Nem árulom el hol. Csak annyit, hogy több, mint 700 éves múltja van, sokszor lerombolt falait részben helyreállították, de úgy igazán nem éreztem magam otthonosan köztük. Nem messze a vártól egy szívemnek kedves költőnek  táblát állítottak, itt járt iskolába, otthona volt gyerekként e vidék. 

A vár egyik termében képkiállítást, másikban szobrászművész alkotásait lehet megtekinteni.
A Förster zongorán gémberedett ujjakkal még a legegyszerűbb futamot sem tudtam lejátszani, de szabad volt és nem tudtam kihagyni:)
A lapidárium széttört kövei inkább megkövesedett fákra emlékeztettek, mint szép boltívekre,
A címben szereplő szavakat pedig aki ki tudja bogarászni a képről, megtudja, mit is jelentenek: Sahi Zarbuzán...

Az idegenvezető szerint ez a terem hálószoba volt...brrrrr. viharos éjszakákon inkább fel alá sétálásra alkalmas terem, ahol csuda hideg lehetett...
A falakon a táj elegáns urai, hölgyei, akiket inkább sajnáltam kényelmetlen öltözékeikbe préselve, semhogy irigyeltem volna...