Csak halkan

"Nem én kiáltok, a föld dübörög" így énekeltük az Egyetemi kórusban nagy átéléssel és még nagyobb hanggal, de tehettük, csuda fiatalok voltunk.
Most már halkabb vagyok és csak kérdezek, miért írok pont most mérlegről, egyensúlyról. Azt mondhatnám: nem akarok én egy szót sem bölcselkedni, az év vége dübörög az ajtón.Elhallgattatni ezt a szörnyű hangot csak jó érvekkel lehet. Erich Fried verséből egy próbálkozás után a következőt jegyeztem fel:
(a költő nem használt írásjeleket, így én sem mertem)

 Mi ez

 Értelmetlen
mondja a józan ész
Ez van
mondja a szeretet

Szerencsétlenség
a számítás szerint
Csupa fájdalom
a félelem szerint
Kilátástalan
így a megértés
Ez van
mondja a szeretet

Nevetséges
a büszkeség szerint
Könnyelmű
az óvatosság szerint
Lehetetlen
mondja a tapasztalat
Ez van
mondja a szeretet

Erich Fried kis kötetének is ez a címe" Es ist was es ist" vagyis "ez az, ami", ami magyarul  fülemben elég sutának hangzott.

Ha ebben a felsorolásban a sok rosszat egyes egyedül a szeretet tartja egyensúlyban, akkor megnyugodhatok.

Weöres Sándortól:
A jóságról
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenkire egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.