Mesének làtszik a cím utàn, de igaz a történet, csak nagyon régen volt, két évvel a háború utàn, nyàron. Apu akkor a Mezőkémiànàl dolgozott és a cég egy jótékonysági kedvében nyitott teherautón levitte dolgozóit Balatonfüredre egy hetes nyaralàsra. Nagy élmény volt, azóta sem utaztam ilyen levegősen..
A híres tihanyi visszhang a látnivalók közé tartozott, igy elmentünk oda is. Nekem jutott a feladat, hogy kipróbáljam a visszhang csodàjàt. Kiàlts bele valamit, mondta apu, mire megkérdeztem: mi legyen az? Hàt, amit szeretnél. Nekem Mamika hiànyzott, akitől úgy 3-400km és a hatàr vàlasztott el, Kiràlyhelmec a hatàr túloldalához került. Tehàt kiabàlnom kell, amire nem kellett vàrni sokat: Mamika, gyere! A visszhang szépen ismételte kívánságomat. Visszatérve a füredi kis fahàzhoz, a belépés utàn azonnal ellenőriznem kellett, hogy hatàsos volt e az óhajom. A levegőbe szippantottam, gyanús volt az illat és àt a kis szobàn a teraszra mentem azonnal. Nos, ki volt ott a nyugàgyban?
Voltak idők, amikor nem voltak okos telefonok, de az emberek megérezték egymàst, akik összetartoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése