Az augusztus a szomorúság honapja. Férjem halàlànak 16, apàm halàlànak13, évfordulója. Ezekkel egybeesik hogy a balesetem egy éve úgyszintén ebben az idöben történt, ami megvàltoztatta az életemet. Elötte a korom eszembe sem jutott, azóta annàl többet, hiszen semmi sem tart örökké, sem a fàjdalom, sem az élet. Megtanulni ebben a fàzisban, hogy a segítséget el kell tudni fogadni, mert ellenkező esetben a teljes függőség fenyeget: bevonulni egy intézménybe, aminek a nevét sem akarom mondani.. Vagy itt szenvedni el a sok vàltozàst, ami az élet minőségét rontanà.
A gyàsz és a veszteségek honapja ez, de tanit bölcsebbé lenni, ami az értelmes dolog, ami egy hosszú élet utàn megtörténhet. Fiam làtogatàsa nem engedi, hogy a búbánat eluralkodjon rajtam, az ö öröme a kertben és Keszthely felfedezésében engem is àtsegit a nehezén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése