Annyiszor halljuk, hogy lépjen ki a "komfort zónából", hogy erre màr csak egy legyintéssel tudunk vàlaszolni. De engem kiléptetett ez a baleset utàn 4 honappal végzett operáció , bàr az elmult 4 honap sem volt a szokàsos megszokott, most végleg nem az.
Kezdem a reggeli megszokott ténykedésekkel: a zuhanyozàs törölve a következő 6 hétre. Tessék egy lavort beszerezni és elhelyezni a zuhanyozóban, ahol a vizet emelés nélkül lehet cserélni.
A délutàni szieszta helyett most inkàbb a pihenéstől kell kipihenni magam, mert a fàjdalom erre kényszerit.
Sose szedtem gyógyszereket, most a fäjdalom ellenére sem vagyok hajlandó szedni, mert felborítja az egész emésztő rendszert, étvàgyam màr semmi sincs.
Mindennek utàna kell gondolni, amit a balesetig automatikusan, gyorsan elintéztem. Segítség kérésre buzdít mindenki, amire nehéz ràvenni magam, a teljes feladàst jelenti nekem az eféle történés.
Most csak arra hagyatkozok, hogy mit érzek, hogy érzem magam. Tehàt fàj a hàtam, lefekszem. Kigondolok néhàny tennivalót, azt is meggondolom, mivel jàrnak.
De elmennék sétàlni egyet a parkba, de legfeljebb a kertbe tanàcsos, ahonnan rövid uton újra bejöhetek a pihenőbe.
Mindenki aggódik, van e ennivalóm, de erre nincs ok, mert kevéssel beérem, ettől meg az ideàlis súlyt minden fogyókúra nélkül elértem. Mindig hallottam, hogy kell kis tartalék a sanyaru idökre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése