Elmúlt az együttlét hete, amit a szeretet sugarai töltöttek meg. Màr a vasútállomáson kisütött a nap, mintha mondanà ne búsulj megérkezett a nyàr. Fejbe is vàgott, olyan nagy meleggel jött, hogy szinte elbújtam, hogy elfogadhassam a tényàllàst.
Végigjàrtam a kertet, hogy ott tanuljak bölcsességet. Aztàn begyűjtöttem a sok gyógyító zöldfélét: petrezselymet, snidlinget, citromfüvet, de zsàlyàt is vihettem volna. Elolvastam a neten melyik mire jó. Felvilágosítást kaptam még a kaporról, amit sürgősen az àgyàsba kell telepitenem, mert közel olyan jó fü és csodaszer, mint a petrezselyem. Aki egy ilyen kert mellett élve beteg lesz, az maga tehet róla.
A kerti munkàk is folytatódnak a 4 sarokban elhelyezendő locsolàs lehetőségével, ami a tartàlyok vízéből tàplàlva ellàtja az egész területet.
Nem lesz eseménytelen az elkövetkező hét sem; 60 éves találkozóra mehetek a fővárosba az egykori évfolyamtàrsakkal együtt ebédelni, vagyis akik megmaradtak. Nincsen öröm üröm nélkül, milyen igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése