Azoknak az emlékére, akik nem lehetnek köztünk próbáltam a rózsákból néhànyat fotózni. Hihetetlen, hogy màr 60 év nyomja gyógypedagógusi diplomànk vàllàt (ha lenne neki). Igy inkàbb a még élök vàllàra nehezednek a súlyos évek.
Hàlàsan emlékezek elsösorban Bàrczi Gusztàvra, akinek köszönhetem azt, hogy mellém àllt, mikor a "helytelen" vilàgnézetem szobakerült bizonyos körökben.
Szívemben Valika, az orosztanàr is megmaradt, aki az aranydiplomàs ünnepségen még eljött, az elmekortan professzorral egyetemben, Méhes professzor, a vakok intézetének igazgatója, Horvàth doktor, akitől az orvosi ismereteket kaptuk vagy akàr a testnevelés oktatója, aki majdnem besorolt a kosàrlabda csapatba a pécsi föiskolai bajnoksàgra. A mosolygosan kedves munkàranevelés oktatot sem hagyom ki, de sajnos a nevére nem emlékszem, csak az arcàt làtom magam elött. Talàn a többiek jobban emlékeznek a nevekre, nekem ma ennyi jutott eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése