Ez a kép 52 éve készült. A kisebbik fiam az ölemben, a màsik erősen figyeli a zongora mellöl. Mindketten làtogatàst terveztek ebben az évben. Az idősebbik húsvétkor jàrt itt a hàrom felnőtt csemetével, az ölemben ülö 2 hét múlva jön. Ezért természetes, hogy pont ez a fotó lett most olyan kedves nekem, hisz állandóan ràjuk gondolok. Látogatóban voltunk a lausanne-i nagybàcsinàl, nem sejtettük, hogy erre a tàjra veti az élet a nagyfiamat, nyelvileg és km-ben is tàvol. Ilyen derűsen àtölelni a gyermekeket a legszebb dolog a vilàgon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése